Igy kezdtem...

Előszó

1905 Péter-Pálján egy kis, rövidnadrágos gimnazista a robogó gyorsvonaton ült. Az iskolai évet sikerrel fejezte be az Olt-parti városkában és most a jól megérdemelt vakációra igyekezett. Elmaradt mögötte a keletmagyarországi Szigethegység tündéri tája, lassankint bealkonyult, a vasúti kocsikban kigyulladt a villanyfény, a mozdonyhányta tüzes szikrák táncos koboldként szálltak a csillagos estébe.
A diák most arra gondolt, hogy - mi is történt Ostendében? Abba a kis havasalji városba, ahol diákéveit töltötte, 24 órával megjelenésük után jutottak el a pesti lapok. Az életnek még nem voltak olyan robogó eseményei, melyek az elektrónok szárnyára kívánkoznak. Nyugodtan lehetett élni úgy is, hogy az emberek 24 órával később értesültek a viharos parlamenti jelenetekről. Csak mi, sakk-rajongó diákok irigyeltük pesti társainkat! És a verseny most a végéhez közeledik... Nagyváradon túl jutott a vonat. Nagyváradra már elérkeztek a pesti lapok, most már én is tudhatnám a legfrissebb eredményt. Csak valahogy Pesti Hirlaphoz jutnék! Töprengve sétáltam végig a folyosón, a II. osztályú részből átlopóztam az I. osztályúba. Az egyik fülkében ült egy férfi és - Pesti Hirlapot olvasott. Istenem, mit nem adnék, ha ez az újság csak egy pillanatra a kezembe kerülne. Csak annyi időre, hogy fellapozzam a napi hireket és végigfussak a címeken... Ostende...
A férfi ott bent komolyan olvasott, fel sem nézett, nem is sejtette, milyen tantaluszi kínokat áll ki egy kis diák odakünn a folyosón. Csak álltam, magam sem tudtam mire vártam... És ekkor... a férfi befejezte az olvasást, maga mellé tette a lapot, majd felkelt és elhagyta a fülkét. Megvártam, amíg eltűnt a folyosó végén s akkor beugrottam a fülkébe, izgatott kézzel ragadtam fel a lapot. .. szemem első pillanatra arra a hírre esett, amit kerestem... Maróczy nagyszerű támadó játékkal győzött... Maróczy győzött... Maróczy első lesz... Most már nyugodtan tértem vissza fülkémbe és hajtottam álomra a fejem... Vissza