Előszó
Részlet a könyvből:
Nagyságos Asszonyom! Kedves Mama!
Ne csodálkozzék, hogy a hozzám intézett nb. levelére megkésve, de egész kötetes választ kap. Így jár az, aki íróval kezd ki. A magamfajta...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Nagyságos Asszonyom! Kedves Mama!
Ne csodálkozzék, hogy a hozzám intézett nb. levelére megkésve, de egész kötetes választ kap. Így jár az, aki íróval kezd ki. A magamfajta firkáló ember ugyanis "Eh, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni!" felkiáltással vagy a papírkosárba dobja a tanácsot kérő levelet, vagy pedig lelkiismeretesen válaszol rá és megír - egy regényt! Asszonyom, ön nem csalódott, mert kapott választ, én nem károsodtam, mert tiszteletdíjat kaptam a kiadótól, egyetlen leánykája megtanulja, hogyan kell férjhezmenni, s a célbavett vőlegényjelölt szintén kiokosodik belőle. Ime, csupa öröm az egész vonalon.
A kérdés, amellyel ön szerénytelen személyemet megtisztelte, tömören és egyszerűen így hangzott:
- Tessék tanácsot adni, hogyan és kihez adjam férjhez leányomat. Férfi ugyanis napról-napra kevesebb lesz a láthatáron.
Asszonyom, jogos tűnődése nem ujság előttem. Ha jól emlékszem, Ádám és Éva óta már többízben komoly gondot okozott a leányos anyáknak. Minthogy azonban az eltelt évezredek alatt senkinek sem sikerült tömör és egyszerű megoldást találni a nagy kérdésre, én sem intézhettem el a dolgot pársoros levéllel. Mondhattam volna ugyan az ősi recepttel:
Végy egy csinos, jólkereső, nőtlen ifjút, kedvességgel főzd meg, de ha már ki van készítve, anyósként meg ne edd!
Vissza