Előszó
Amerikában üldözik az antifasisztákat és "megnyugtatják" a fasisztákat. Ez az ország gyűjtőhelye lett mindennek, ami reakciós és fekete - saját országuk kis árulóitól kezdve Kelet-Európa bukott minisztereiig és botrányokba keveredett parasztvezéréig.
Amerika legjobb fiai minden szabadságszerető néppel együtt azért harcoltak, hogy megsemmisítsék a fasizmust, az amerikai reakció pedig azon mesterkedik, hogy abba új életet öntsön a Truman-elvvel és a Marshall-tervvel, mint ahogyan a döglött békát élesztgetik elektromos ütésekkel.
Amerikában azonban már régen nem használják a "fasizmus" szót. Minek is? Ha az ember egy reakciós amerikaival a fasizmusról beszél, akkor az nagy szemeket mereszt és nemes méltatlankodással szól: "Nálunk az nem lehetséges!"
Vajjon valóban így van ez?
Kérdezzék meg Fergusson fivérektől, George Dorsey-től, Roger Malcolm-tól, Reuter kapitánytól, a megvakított Isaac Woddwardtól, Hughes Hardimandtól, Edna Martintól, Robert Manningtól és John Rolandtól.
Kérdezzék meg a Lynch bíróság száz és száz áldozatától, azoktól az ezrektől, akiket meggyilkoltak a nagyiparosok bérgyilkosai, azoktól a tízezrektől, akiket szolgálatukból elbocsátottak, mert "gondolkodásmódjuk nem volt megfelelő", kérdezzék meg a tizenhárommillió jogfosztott, elnyomott, faji megkülönböztetéssel sujtott négertől, attól az ötvenmillió szervezett munkástól, a családjaiktól, akiket gúzsba köt a Raft-Hartley törvény.
Kérdezzék meg őket - és azt fogják felelni: "Így van ez nálunk".
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal