Így égettem meszet

Előszó

Községünket, Pilisszántót számos érték teszi élővé, színessé, bensőségessé. Az idő múlásával ezek az értékek változnak. Egyes értékek továbbélve fejlődnek, mások sajnos észrevétlenül elfelejtődnek, elhalnak.
A falusi csend, béke és nyugalom pénzre nem cserélhető értékei: dalaink, szokásaink, építményeink, nyelvjárásunk, ruháink, táncaink, imáink, foglalkozásaink, életformánk és a többi kultúrkincsünk együttesen teszik vonzóvá és lakhatóvá ezt a falut. Részesei vagyunk ezeknek a kincseknek. Hordozói olyan erős közösséggé kovácsolódtak, amely megvéd minket a világ hozzánk nem illő, kíméletlen, lélektelen zajától. A község azt fogadja be, aki 300 éves kultúránkat elfogadja, hozzáidomul, magáévá teszi, különben idegen marad. Mészkőbánya és körkemence a Pilis-hegy tövében.
Számunkra ezek az értékek megszokottak. Annyira természetes a meglétük, hogy talán észre sem vesszük őket. A megszokástól, az ebből fakadó közömbösségtől még arra is futotta bátorságunkból, hogy ócsárolni is mertük őket. Az ország számos nagyobb települése nálunk sokkal szerényebb kultúrkinccsel dicsekedhet. Hozzájuk képest kicsiny falunk dúsgazdag, őrzésre méltó hagyományokkal rendelkezik. Csak ha ezek nem lesznek, akkor fogjuk érezni hiányukat, tudjuk majd értékelni őket igazán. Ezért kell rájuk előrelátó gondoskodással vigyázni, amíg még megvannak. Ebben van felelőssége legfőképpen a falu vezetőinek, a falu értelmiségének, de a falu minden egyes tagjának is. Ezért kell tudatos intézkedésekkel, lakótársaink felvilágosításával megmenteni azt a jót és szépet, ami ebben a faluban megvan. Vissza