Igy dolgoztak...

Előszó

A magyar közönség legnagyobb hibája, hogy végtelenül gyorsan felejt és időnek előtte megbocsájt. Két évtized alatt hajlandó volt elfelejteni 1919 véres napjait és késznek mutatkozott olyan bűnök és vétkek megbocsájtására is, melyek alól nincs felmentés és amelyekre semmiféle nacionalizmus nem adhat bocsánatot.
A magyarországi tanácsköztársaság bűneiről van szó. És azokról, akik ezeket a napokat és eseményeket előidézték. Egy, szűk keretek közé határolt társadalomról, melynek tagjai társadalmi állásra való tekintet nélkül egyek voltak a bűnben és a nagy magyar értékek megsemmisítésében.
Ezek számára pedig nincs bocsánat és nincs bűnük felejtésre.
Ébereknek kell lennünk, mert a bolsevizmus megszállottai épp oly fanatikusan gyűlölnek mindent, ami nemes értelemben vett európai keresztény kultúrához tartozik, mint ahogyan ennek a kultúrának nagy, világnézeti védelmezője - a nemzetiszocializmus gyűlöl mindent, ami kapcsolatban áll a bolsevizmussal. Nagy korunk két világnézet roppant mérkőzésének az idejét éli, s tudjuk, hogy ebben a harcban az egyiknek el kell pusztulnia. És a döntést csak a rövidlátó nyárspolgár bízza a fegyverek erejére. A döntés és a győzelem betonalapja a lelkekben pihen. Az ismeretlen kisemberek és a milliók lelkében.
És azért íródott ez az Emlékeztető.
Hogy emlékezzünk azokra a napokra, amikor egy Kun Béla jelentette a magyar államot és egy Pogány József a magyar haderőt.
Emlékezzünk és szégyenkezzünk, hogy valamikor ilyen mélyre süllyedtünk. Vissza