Igor és társai

Előszó

ELŐSZÓ
Ez a könyv szerzőjének halála után jelenik meg. Anton Szemjonovics Makarenko március legvégén fejezte be a kézirat átnézését és ekkor írt bevezetést a regény második fejezetéhez. Április elsején meghalt.
E nagyszerű ember temetésének szomorú előkészületei alatt alkalmam volt többekkel megismerkedni - látásból vagy személyesen - azok közül, akikről szó esik ebben a könyvben. Benyomásaimat közölni szeretném a könyv olvasóival.
A szovjetírók szövetségházának nagytermét zsúfolásig ellepték a gyászolók. Makarenko az író-pedagógus nagyszerű életével, művészetével s azzal a képességével, hogy az emberi lélek minden rezzenését meg tudta érezni, figyelni s leírni - a szovjetnép millióinak tiszteletét vívta ki. Temérdek levelet kapott és nem csupán a könyveiről írtak neki. Olvasói az élet legfontosabb kérdéseiben kikérték tanácsát. Igazi mesterüket érezték meg benne, mint a hajdankor nagy íróiban vagy a kevéssel előtte elhunyt Maxim Gorkijban. Barátot, okos és szigorú apát tudtak őbenne. S nem csupán a Szovjetunióban volt ismert az alakja - Amerikából is felkeresték levelekkel: egy anya, aki a lehető legjobb nevelést akarta gyermekének biztosítani, Makarenkótól, mint a legnagyobb pedagógiai tekintélytől kért tanácsokat.
Koporsója valósággal eltűnt a virágok, a koszorúk tömegében. Ott állt egyik legjobb arcképe, amelyen sikerült megörökíteni azt a bizonyos makarenkói vonást, okos szemének kicsit bús és gyöngéd, de ugyanakkor szigorú pillantását. De a terem legszebb éke a díszőrség volt: tanítványai sereglettek ide a Szovjetunió minden részéből és féltékeny szeretettel foglalták le a maguk részére az utolsó teendők elvégzését halott mesterük körül. Vissza

Fülszöveg

A nagy szovjet író-pedagógust nem kell bemutatnunk az olvasóközönségnek. Alig van Magyarországon ember, aki ne olvasta volna pedagógiai hőskölteményét, "Az új ember kovácsá"-t, mely egész felemelő nagyságban tárja elénk e rendkívüli ember életművét.
Az "Igor és társai" sok tekintetben új Makarenkót revelál. Míg "Az új ember kovácsá"-ban a pedagógus veti fel és világítja meg a nevelés problémáit, addig ebben a nemkevésbé jelentős művében a növendékek, a "kommunárdok" seregét szólaltatja meg és teljes őszinteséggel tárja elénk a telepesek és pedagógusok közös, megfeszített küzdelmét, az új ember kialakításáért.
A regény hangja könnyed, csaknem csevegő. A szavak, mint játékosan táncoló porszemek csillognak az író finom humorának aranyos napsütésében. Hősei vásott, könnyelmű, de komiszságukban is szeretetreméltó csibészek, akiket a könyörtelen élet lökött a hontalanság országútjára. Hogyan lesz belőlük mégis derék, felelősségteljes, szocialista öntudattal átitatott ember, ezt mutatja meg ez a pompás rendkívül érdekfeszítő és szórakoztató mű, amely népszerűségben bizonyára nem fog elmaradni "Az új ember kovácsa" mögött.
Vissza