Méhészet

Előszó

Ignácz Sándor méhészeti könyvének hetedik kiadásához. A könyvnek megvan a maga sorsa. Szerző és könyv talán soha annyira nem volt egy, mint Ignácz Sándornak a méhészetről írt különböző munkái.
Ignácz Sándort évtizedek óta ismerem. Mint a méhecske a mézet, úgy szedte magába a tudást, amikor hivatása a földmívelésügyi minisztérium könyvtárához kötötte és a méhészetnek csak mint magánember áldozhatott. Nem volt olyan szakma, amelynek könyveiről felvilágosítást ne tudott volna adni, s ha egy pillanatnyi szabadideje volt, azt komoly művek olvasásával töltötte. Azután hajlamainak megfelelően, a méhészetnek szentelte minden idejét.
A méhészeti felügyelő íróasztala a virágos rét, az illatozó erdő, ügyköre pedig a kisember életsorsának felemelése állatállományának legapróbb, de legszorgalmasabb ágazata révén.
Nem csodálom, hogy Ignácz Sándor méhészeti kézikönyvének 25.000 példánya kelt el és most új kiadás készült belőle. Azt sem csodálom, hogy munkáit példátlan nagy számban olvassák nemcsak hazánkban, de mindenütt, ahol magyar ember méhészettel foglalkozik. Ignácz Sándor előtanulmányaiból annyi értékes anyagot vont ki, hogy nemcsak a méhészet technikai műveleteit, de a méhekre vonatkozó természettudományi és állattani ismereteket is hasznosítani tudta azok számára, akik a gyakorlati útmutatáson kívül magasabb indokolást is kívántak. A méhek társadalma által alkotott szociális államnak megértő és jóakaratú átgondolása szövi át munkáját. Vissza