Igen, Uram!

Előszó

P. Dr. Anton Gots 1934-ben született Mosonszentjánoson. Ausztriában a kamilliánus rendbe lépett. (Ezt a szerzetet Lellisi Szent Kamill alapította a betegek ápolására és gondozására.) Mint fiatal pap hónapokon át feküdt betegen, és hosszú ideig minden jel arra mutatott, hogy betegsége nem lesz szerencsés kimenetelű. Ennek az időnek élményeiből született egy elmélkedés-sorozat. Elsősorban személyes vallomás: a súlyos beteg küzdelme, hogy fölfedezze szenvedésének értelmét, hogy hinni tudja Isten jelenlétét a bajban és a fájdalomban, és a hit segítségévei úrrá legyen megpróbáltatásain. Szembenéz számos egyházi és korproblémával is, amint betegágyához eljutnak. A könyv 1970-ben jelent meg először, és 11 éven belül hétszer kellett újra kiadni. A szerző maga sem várt volna ilyen visszhangot. Betegek, fogyatékosok, de egészségesek is élőszóban, írásban számtalanszor juttatták kifejezésre, mennyire elevenükön találta őket a mű, s egyben mennyi vigaszt és segítséget merítettek belőle. Azóta a betegekkel való intézményes foglalkozás a szerző életművévé vált. 1970-ben megalapította és azóta is vezeti Ausztria Katolikus Betegeinek Egyesületét, amely már sok ezer szenvedőt és segítőt foglal magába. Kis csoportokban kerülnek összeköttetésbe, és kölcsönösen segítik egymást levelezéssel, személyes találkozással. Meditációs kurzusokon, lelkigyakorlatos napokon, szemináriumokon próbálják feldolgozni életüket és szenvedésüket. P. Gots tíz év alatt kb. 60 ilyen kisebb-nagyobb rendezvényt szervezett. Egy további lépés volt, amikor fölfigyelt a súlyosan fogyatékos, otthonukban kellő ápolásban nem részesülő emberek helyzetére. Hogy lehetővé tegye számukra az értelmes életet, megalakult 1972-ben az „Érdemes élni" nevű egyesület ugyancsak az ő vezetésével. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy egy külön települést hozzanak létre testileg károsult társaiknak, felkínálva minden rendelkezésre álló eszközt életük pozitív alakítására. A „fogyatékosok faluja" 1978 óta áll fenn Felső-Ausztria közepén, a gyönyörű Hausruck-erdőben (Altenhof am Hausruck). 1980 végén már 117 testileg súlyosan fogyatékos lakója volt. Kiépítése 1981 végén fejeződött be, most 170 ember befogadására képes. Gondozásukra kb. 120 főfoglalkozású munkatárs áll rendelkezésre minden szakterületről (ápolók, terápiások stb.). P. Gots Linzben él. Könyvét örömmel bocsátja most már magyarul is az érdekeltek és érdeklődők rendelkezésére. Reméljük, hogy a magyar kiadást is Isten áldása fogja kísérni. Vissza

Fülszöveg

A szerző, Gots Antal, a kamilliánusok szerzetesrendjének tagja, született 1934-ben Mosonszentjánoson, Magyarországon: 1946-ban családjával együtt kitelepítették: gimnáziumi és filozófiai tanulmányait Ausztriában, teológiai tanulmányait Németországban végzi, teológiai doktorátust és gimnáziumi tanári oklevelet szerez. 1959-ben szentelik pappá.
Tevékenységei: betegek és fogyatékosok lelki gondozása, gimnáziumi igazgató és nevelőszerzetesi közösségének vezetője, 1970-ben alapította és szervezte meg az "Érdemes élni" nevű egyesületet az osztrák fogyatékosok öntevékenységének elősegítésére, ennek az egyesületnek 13 évig elnöke volt, mint ilyen megalapította a fogyatékosok faluját, Altenhof-ot Hausruck mellett Felső-Ausztriában, ennek lelki gondozását 1985-ig végezte.
A linzi egyházmegyében a betegek lelki gondozásának referense. (Felső-Ausztria). Feladata: széleskörű lelki gondozás, és eladások tartása betegeknek és ápolóknak, hitéletük elmélyítése céljából.
1980 óta az egész német nyelvterületen lelkigyakorlatokat tart a hitélet megújítására. A 220 lelkigyakorlaton mintegy 15.000-en vettek részt. Eddig 9 könyvet adott ki.
Vajdaságban, Kárpátalján és Szlovákiában felépíti az ún. "Kamilliánus Családokat". Ezek kb. 15 személyből álló csoportok, akik Szent Kamill szellemében a betegekkel, szenvedőkkel, rászorulókkal törődnek. Ma, 2002. május közepén, ezekben az országokban 90 olyan csoport létezik 1.500 taggal.
Gots atya 1995-ben letelepedett Nyíregyházán, ahol egy kamilliánus kolostort alapított, és ahonnan - mint házfőnök és debrecen-nyíregyházi egyházmegyei beteg pasztorációs referense - a városban és az egész országban - betegpasztorációs és szociális tevékenységeit végzi. Vissza