Igazságosság az egészségügyben

Előszó

Napjainkban mindenütt nagy az elégedetlenség az egészségüggyel szemben. Ez nemcsak Magyarországon van így, ahol az egészségügy krónikus, több évtizede fennálló alulfinanszírozottsága ezt könnyen megmagyarázhatóvá teszi, hanem olyan, jóval gazdagabb országokban is, mint pl. Kanada vagy Anglia, nem is beszélve az USA-ról, amely országokban a GDP összehasonlíthatatlanul nagyobb arányát költik egészségügyre, mint nálunk. A javarészt magánegészségügyi rendszerű USA-ban a közfinanszírozású rendszerre való áttérésről folyik a vita, a közfinanszírozású rendszerekben viszont, mint amilyen Magyarország is, a privatizációt és a magánfinanszírozású egészségügy nagyobb térnyerését tartják sokan a jelenlegi nehézségekből való kivezető útnak. A közfinanszírozású rendszereken belül is vita folyik arról, hogy az állami finanszírozású ellátás-e a jobb, vagy a társadalombiztosítási alapú rendszer részesítendő-e előnyben. Nem véletlenül mondják, hogy az egészségügyi rendszer egyike a legkevesebbet vizsgált és a legkevésbé megértett rendszereknek, ahol sokszor csődöt mondanak azok a módszerek, amelyek máshol kitűnően alkalmazhatók. Az egészségügyi közgazdaságtan pl. szembetalálja magát azzal a problémával, hogy a klasszikus közgazdaságtan által leírt piaci törvények, melyek a gazdasági élet más területein jól alkalmazhatók, az egészségügyben nem használhatók, vagy legalábbis csak jelentős korrekciókkal érvényesek. Ezt a jelenséget részben az magyarázza, hogy az egészségügyben bizonyos etikai elveknek, a sajátos orvosi ethosznak kiemelt jelentősége van, amelynek ismerete és elemzése nélkül nem lehet az egészségügy működését megfelelően leírni illetve megérteni. Ezért dolgozatunkban azt a célt tűztük ki, hogy hangsúlyozottan az orvosi etika szemszögéből vizsgáljuk meg az egészségügyi rendszerekről folyó nemzetközi közgazdasági, szociológiai, orvosi, filozófiai, jogi viták néhány alapvető pontját. Feladatunknak tartottuk, hogy elemezzük néhány újabb közgazdasági módszer, ill. reformjavaslat etikai aspektusait, illetve rámutassunk bizonyos etikai elvek gyakorlati, politikai következményeire. Dolgozatunk alapvetően a makroallokáció orvosetikai problémáival foglalkozik, vagyis azokkal a döntésekkel, melyek meghatározzák, hogy a költségvetés rendelkezésére álló pénzt hogyan célszerű elosztani az egyes ágazatok között, illetve a költségvetésből az egészségügyre fordított összeg milyen arányban kerüljön elosztásra az egészségügyön belül, a kutatás ill. a gyógyítás, a kuráció ill. a prevenció, és az egyes orvosi ágazatok között. Ezeknek a döntéseknek nemcsak orvosi, közgazdasági, politikai vetületei vannak, hanem nagyon lényeges orvosetikai vonatkozásai is, melyek sokszor az egészségügyi reformról szóló viták során háttérbe szorulnak. Vissza