Fülszöveg
Kádár János egy napon állt a villája szobájában, és kifelé nézett a kertbe. Szép idő volt odakinn. Elég nagyoknak látszottak a fákon meg a bokrokon a levelek, túlsúlyba került a zöld. Ilyenkor április vége felé minden évben szinte hirtelen megtörtént ugyanez, de nem minden áprilisban nézte a kertet Kádár János. Kis lila virágok nyíltak a fű közt. Kádár János városban nőtt föl, nem ismerte a virágok fajtáit, de most valahogy nagyon szerette volna megtudni, mi ennek a virágnak a neve.
Kinyitotta az ablakot. A zajra rögtön előtűnt egy fa mögül az egyik testőr, akinek különben úgy kellett elhelyezkednie, hogy a háziakat ne zavarja a látványa, ne érezzék azt, hogy őrzik őket. Viszont kintről az utca felől se volt szabad észrevennie az arra haladónak, hogy hol tartózkodik az őr, ez szakmai előírás volt. így aztán az őrök a bokrok tövében guggoltak vagy hasaltak, és békaügetésben vagy kúszással változtatták a helyüket.
A Sanyi nevű dugta elő a fejét, mikor Kádár János nagy nehezen, sok...
Tovább
Fülszöveg
Kádár János egy napon állt a villája szobájában, és kifelé nézett a kertbe. Szép idő volt odakinn. Elég nagyoknak látszottak a fákon meg a bokrokon a levelek, túlsúlyba került a zöld. Ilyenkor április vége felé minden évben szinte hirtelen megtörtént ugyanez, de nem minden áprilisban nézte a kertet Kádár János. Kis lila virágok nyíltak a fű közt. Kádár János városban nőtt föl, nem ismerte a virágok fajtáit, de most valahogy nagyon szerette volna megtudni, mi ennek a virágnak a neve.
Kinyitotta az ablakot. A zajra rögtön előtűnt egy fa mögül az egyik testőr, akinek különben úgy kellett elhelyezkednie, hogy a háziakat ne zavarja a látványa, ne érezzék azt, hogy őrzik őket. Viszont kintről az utca felől se volt szabad észrevennie az arra haladónak, hogy hol tartózkodik az őr, ez szakmai előírás volt. így aztán az őrök a bokrok tövében guggoltak vagy hasaltak, és békaügetésben vagy kúszással változtatták a helyüket.
A Sanyi nevű dugta elő a fejét, mikor Kádár János nagy nehezen, sok rángatás után kinyitotta az ablakot. Mert nem nyílt ki azonnal. Beszorult az egyik sarka, az nem engedte.
- Sanyi! - kiáltott oda neki Kádár János.
- Parancsára, Kádár elvtárs! - Akkoriban Magyarországon ez volt az illendő megszólítás, elvtárs. A nőket elvtársnőnek hívták, értelemszerűen. Ez a titulus különösen kijárt az ország első számú elvtársának, Kádár Jánosnak.
A testőr fegyelmezetten tisztelgett, de a ruháján koszfoltok éktelenkedtek. - Mi történt magával? - Nem ezt akarta Kádár János kérdezni, de annyira szerette a rendet meg a tisztaságot, hogy nem állta meg.
- Semmi, Kádár elvtárs.
Az őr azért válaszolta ezt, mert nem kapcsolt azonnal, hogy mire is céloz a Kádár János, de ha kapcsolt volna is, nem mondhatta meg Kádár Jánosnak az igazságot. Kádár Jánosnak nem volt szabad tudnia, hogy ők időnként a földön csúsznak.
- Ismeri azt a kis virágot? - Kádár János mutatott valamerre, az őr nem fogta föl pontosan, merre. Illetve rögtön utána fölfogta, akkor viszont időt akart nyerni.
- Melyiket? - kérdezte.
Vissza