Igazság és élet

Előszó

Részlet:

"Az Úr Jézus a példabeszéd tárgyát a rabszolgának urához való közismert jogviszonyából meríti. A rabszolga személyére és munkájára kizárólag a tulajdonosnak van joga. És ha még másik úr is tartana rá számot, amire Izrael jogi életében akad példa, akkor a rabszolga lelkületében áll majd be veszedelmes megoszlás. Főleg akkor, ha a két úr ellenségeskedik egymással. Ez esetben a rabszolga egyik urát előbb vagy utóbb meggyűlöli és csak a másikat szereti, avagy egyiket legalább is meghasonlatból nyomban le is vonja a következtetést és tanulságot: "Ti sem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mert ha már a földi gazda, a tulajdonos, méltán formál kizárólagos jogot rabszolgája munkájára, mennyivel inkább megkövetelheti a Teremtő, a legfőbb Úr, akié a lelkünk, testünk, életünk, hogy csak neki szenteljük magunkat és kizárólagos feladatunknak tekintsük Neki tetszeni és szent akaratát hajszálpontosan betölteni. Ez a következtetés egyébként a zsidóra éppen nem hatott idegenszerűen. Hiszen valahányszor a zsinagógába lábát betette, hogy az istentiszteletben résztvegyen, fülébe és lelkébe kiáltották: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" Ennek a liturgikus formának a megokolását is előrebocsátották: "Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr!" Ezzel az egyetlen jogos tulajdonossal szemben másik kényúr is igényt támaszt szívünkre. Ez a "gazdagság", amelynek velejárója a megbecsületés, élvezet s az élet minden kellemes, öröme, előnye." Vissza