Igazgatói iroda

Előszó

Istenem, de sokszor álldogáltam itt. Itt, az igazgatói iroda ajtaja előtt.
Akkor még más színű volt az ajtó. Akkor. Mikor is?
A '80-as évek elején. Amikor még én voltam gimnazista, amikor még én lehettem Könyves-diák.
Az iskolaújság miatt volt. A Könyves Turmix aktuális, éppen megjelenés előtt álló számai miatt. Nagy-nagy örömömre én szerkeszthettem, s ezeken az emlékezetes napokon komoly „főszerkesztői" minőségemben toporogtam itt, a felelős kiadó, Krug Ferenc igazgató úr ajtaja előtt.
Különös helyzet volt. Különös volt ülni a kis dohányzóasztalnál, az egyik vendégfotelben, szemben az iskola „direktorával". Mondom, különös lelkiállapot volt ez, hiszen diáktársaim - ha csak nem követtek el valami egészen rendkívüli, nagy tettet (akár jót, akár rosszat) -, nem nagyon voltak ide bejáratosak. Aztán meg különös volt azért is, mert Krug tanár úr engem nem tanított, így ő csak írásaimon, meg a diákújság akkori (talán) valamelyest kialakított arculatán, stílusán keresztül ismert. Ebbe az „arculatba" egyébként ő soha nem szólt bele, legfeljebb jóindulatú tanácsot adott.
Nem volt könnyű hozzá bejutni, de hát melyik igazgatói irodába egyszerű a belépés.
Sok szünetre emlékszem, amikor végül is nem nyílt ki az ajtó. De soha nem volt emiatt rossz érzésem. Teljesen természetesnek találtam, hogy egy iskolaigazgatónak ezernyi más, szerteágazó feladata van, tárgyalnia kell, stb.
Sok mindenfélén volt időm gondolkodni ezek alatt a várakozások alatt, ott, az akkor még más színű ajtó előtt. Mégis. Ha tízszer, húszszor, százszor annyi időt kellett volna eltöltenem ott...
... akkor sem találhattam volna ki, akkor sem gondolhattam volna előre:
Hogy a kétezres években, hogy az akkor még oly' távolinak tűnő XXI. században, a gimnázium fennállásának 100. évéhez közeledve is majd „ugyanígy" fogok itt, az IGAZGATÓI IRODA előtt állni, várni, várakozni, toporogni, gondolkodni, bekopogjak-e, beléphetek-e ?
Akkor még csak 75 éves volt a Könyves.
Most meg itt a centenárium.
Meg itt vagyok újra én is.
Állok, várok, várakozok, toporgok és bekopogok... Gyere be Tamás! Foglalj helyet! Vissza