Igaz ember módra

Előszó

Részlet:
"Vadászalkalom
Saját magam védőügyvédjét játszom, hogy tetszetős megokolását adjam, miért születendő e tizenhetedik munkám. Elkiáltom hát: a hulladék jogán.
Éjjeleim közepén néha fölriadok. Agyamba vág, s kiver ágyamból valami váratlan ötlet. Az álmoknak nincs logikája, nem utasíthatom vissza a bejelentés nélküli rám szalutálét. Mivel semmi szín alatt sem hagy békét, villanyfény alá ülök, papírt s irónt kotrok elő, és kócosan, amilyen magam is vagyok, vázlatozni kezdek. Nem frakkban, hanem úgy, mikor a meglepett a meztelenségére fölkapott egy göncöt. Fésülgetés ellen azonban tiltakozom. A féleszméletlen állapotomban erre képtelen volnék. Sok ilyen eldobott holmi bujkál a mappáimban. Tolakodásukért bosszút állok rajtuk, csonka kezüket s lábukat megoperálom. Mosdatlan arcuk púderrel s pirosítóval nem is olyan rossz. Nicsak, az egészen elragadó, amaz meg szívfacsarító. Sorba állítom, a regimentet. Hosszúsággal, magassággal nemigen törődöm. Leparolázunk. A nyersebbeket beidomítom. Azt a lukas talpú bakancsot lecserélem. Ruhadivatok között nem válogatok. Kedvelem a változatosságot. Saját ízlésem szerint kontárkodom. A nevetségest tragikussal variálom. A disszonancia nem mindig rossz. A szegény flótást sem kergetném el. Amit tegnap megtapsoltam, ma kiábrándító. Latolgatok, keresgélek, mi kezembe akad, miért vessem el?
Miért dobnám ki a cigánygyerekeket? A purdé még fényesebbé fokozza a királyfit. Az öregasszony tündéribbé szépíti fiatal lányát. A haragos apa ellen legalább én adok elégtételt. Veszekedő testvérek vállára odaeresztem Noé galambját.
Szalonba nem engedjük be a tolakodó bonvivánt, ha koszos, rongyos, nem tartja az illemszabályokat. A züllött, eltévesztett életnek pedig micsoda frappáns ábrázolója. A fess, aranygombos, érdemrendekkel díszített katonatisztre buknak a legszebb lányok. Témának bármi megfelelő, ha a fantáziát begerjeszti. A kimondott tételt fölfokozza ellentéte. A maszatos szájú, utcavégi siheder Murillo ecsetjére való. Szemétdombon is turkál a véletlenek bányásza.
Az igazságtalanul mellőzöttbe nem rúghatok belé, védőügyvédként megemelem búsongó fejét. A mosolyos, hízelgésük miatt sikeresekre élvezet rázúdítani a jeges zuhanyt. A lényeglátót nem ejtik csapdába az üres szólamok. A tornadressz nem tesz olimpikonná. A tréning képesít a jövő bajnokává. Ám a csenevész költő sem lebecsülhető az izomkolosszussal szemben.
Vannak korán és később születettek. Gyorsan ellobbanok és lassan kifejlődők, hajnali kelők és lustán ébredők." Vissza