Ifjúságom

Fülszöveg

Anatole France mesterének, a XIX. század egyik vezetőszellemének, Ernest Renan-nak a maga gyermek és ifjúkoráról írott könyve a legizgatóbb, legérdekesebb emberi dokumentumok közé tartozik. Hogyan jutott el a vallásos család gyermeke, a papnevelőintézetek büszkesége, az Egyházzal való nyílt szembehelyezkedésig, a Jézus élete megírásáig?
Ám, aki csak ennek az érdekes problémának megvilágítását várta Renan memoárjaitól, kellemesen csalódik: sokkal többet kap, mint amennyit várt. Elragadó stílusművésszel ismerkedik meg; sok helyütt ráismer Anatole France édesen, gyönyörűségesen, lágyan folydogáló mondatainak forrására. Megismerkedik aztán egy nemesen idealista költő lelkével. Ez a költő csak anyagnak használja fel a valóságot, hogy Goethe Dichtung und Wahrheit-jának módján művészi rajzokat, eleven arcképeket formáljon belőle. Embertípusok elevenülnek meg előttünk, emberi sorsok történetével ismerkedünk meg, kis regényekkel, amelyeket mégis erős szálak fűznek az igazsághoz. És mindebből tisztán, nemesen, minden szépítés nélkül is ideálisan emelkedik ki az igazságot kutató Renan alakja. A tudományos igazság keresése közben elszakad az Egyháztól, a dogmáktól, a csodákban való hittől, de a maga új, nemes vallása és a régi környezetében magába szívott szigorú erkölcsi elvek messze-messze eltávolítják azoktól, akiknek szemében a dogmáktól való elszakadás egyszersmind nyers materializmust és erkölcsi szabatosságot jelent. A lélekben és az erkölcsben hinni tudó modern embernek ma is Renan a legjobb vezetője.
Az Ifjúságom fordítását kitünően végezte Biró Sándor. Vissza