Előszó
A szerkesztő bizakodik: a politika és a közélet iránt érdeklődő fiatalok kedvüket lelik az itt közölt írásokban. Optimizmusa többek között az ifjúsági vitakörökben szerzett benyomásaiból fakad. A mindenben érvényes kivételektől eltekintve az a tapasztalata, hogy a dolgozó fiatalok népes táborában egyre nagyobb, őszinte érdeklődést, visszhangot keltenek azok a cikkek, tanulmányok, amelyek mai életünk létező ellentmondásainak feltárására és bemutatására tesznek kísérletet. Ezt az érdeklődést még fokozza, hogy a jelenségek bemutatásában a vita szándéka vezeti a szerzőt. Kevés és néha ellentmondó tapasztalatunk van azonban arról, hogy az ifjúság és a politika kapcsolatában milyen szerepe van az írott szónak, különösen a dolgozó fiatalok körében. Hiszen az ifjú generációknak ez a rétege a legközvetlenebbül érzékeli társadalmi valóságunk mozgását, változásait. Mindennapi életének kísérői a gondok és az eredmények. Ha szembesíti önmagát a valóság tényeivel, nem pusztán kedvtelésből vagy okulási célból teszi, hanem saját helyzetének felmérése és megváltoztatása végett. Amihez talán jól jön egy általánosabb nézőpont, sokat számíthatnak bizonyos tények és fogalmak, amelyek kifejezik a közösség törekvéseit. S ebben, meghatározott vélemények, nézetek közvetítésében szánunk szerepet kiadványunknak. Van azonban még egy körülmény, amiről nem szabad elfeledkezni, bár csak módszertani jellegű kérdés. Általánosan ismert jelenség, hogy a termékeny és jó viták a felek valamiféle közös élményén, ismeretén alapulnak. Ilyen közös találkozási pontok nélkül legfeljebb kinyilatkozásokig jutnak el a vitázok. Egy többek által elolvasott tanulmány, cikk, ami önmagában is vitára késztet, hasznos szerepet tölthet be a nézeteik kicserélésére vállalkozók körében.
Az ifjúsági vitaköröknek - miként az nevében is kifejezést nyer - vállalt célkitűzése a vita, a szervezett eszmecsere. Alig van azonban bosszantóbb dolog az öncélú vitánál, amire egyébként könnyen fakad hajlandóság fiatal korban mindannyiunkban. Az öncélúság elkerülésére sok vitakörben az a demokratikus, helyes gyakorlat alakult ki, hogy a résztvevők közösen tervezik el a megvitatásra kerülő témákat. Ez valóban hatékony módszer lehet, de úgy gondoljuk, hogy nem csorbítjuk a körök öntevékenységét, ha az itt közölt írásokkal megpróbáljuk - bár csak nagyon közvetett módon - befolyásolni a témaválasztást. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez olyan mértékben sikerül, ahogyan szerzőink mondanivalója találkozik a fiatalok tényleges igényeivel. Ehhez viszont kérjük az olvasó jóindulatát. Szerzőink abban a reményben vetették papírra gondolataikat, hogy használni tudnak, elősegíthetik a fiatalok politikai műveltségének gyarapodását. Aminek szükségét a társadalmi fejlődés előrehaladásával, az ifjúsági szövetség politikai szerepének növekedésével egyre inkább érezzük. A mai fiataloknak ezen a téren van tanulni és pótolni valójuk. S ha ebben nincsenek is magukra hagyva, tenni ezért elsősorban a maguk erejéből, „önmagukat szervezve és nevelve" kell.
Vissza