Ifjan-éretten-öregen

Fülszöveg

A KÉRDEZŐ
Tóth László Debrecenben született 1946. május 24-én. A debreceni Mechwart András gépipari technikumban érettségizett (1964.) és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (a mai Miskolci Egyetem jogelődjén) szerzett gépészmérnöki oklevelet (1969.). Már egyetemi hallgatóként a mechanikai technológiai tanszék ösztöndíjasa, végzés után az MTA nehézgépészeti tanszéki munkaközösség tudományos munkatársa, majd a tanszék tudományos főmunkatársa (1978.), docense (1991.), professzora (1996.). Párhuzamosan a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány miskolci Gyártástechnikai és Logisztikai Intézetének (1996.) főmunkatársa, osztályvezetője, 1999-től igazgatója. Kutatási területe: az anyagtudomány, számos tudományos tanulmánnyal gazdagítva a szakirodalmat. A műszaki tudomány kandidátusa (1981.), doktora (1995.). Részt vesz az MTA központi tudományos bizottságainak a Miskolci Akadémiai Bizottság, a Gépipari Tudományos Egyesület országos és helyi szervezeteiben. Ezekben ellát különféle... Tovább

Fülszöveg

A KÉRDEZŐ
Tóth László Debrecenben született 1946. május 24-én. A debreceni Mechwart András gépipari technikumban érettségizett (1964.) és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (a mai Miskolci Egyetem jogelődjén) szerzett gépészmérnöki oklevelet (1969.). Már egyetemi hallgatóként a mechanikai technológiai tanszék ösztöndíjasa, végzés után az MTA nehézgépészeti tanszéki munkaközösség tudományos munkatársa, majd a tanszék tudományos főmunkatársa (1978.), docense (1991.), professzora (1996.). Párhuzamosan a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány miskolci Gyártástechnikai és Logisztikai Intézetének (1996.) főmunkatársa, osztályvezetője, 1999-től igazgatója. Kutatási területe: az anyagtudomány, számos tudományos tanulmánnyal gazdagítva a szakirodalmat. A műszaki tudomány kandidátusa (1981.), doktora (1995.). Részt vesz az MTA központi tudományos bizottságainak a Miskolci Akadémiai Bizottság, a Gépipari Tudományos Egyesület országos és helyi szervezeteiben. Ezekben ellát különféle tisztségeket. A Gép, Gépgyártástechnológia, az Anyagvizsgálók Lapja és több külföldi szakfolyóirat szerkesztője. 1981 óta szervezi az Országos Törésmechanikai Szemináriumok sorozatát. Nemzetközi kapcsolatainak kiépítését angol, német, orosz nyelvtudása is segíti. Az utóbbi évtizedben egyik kedvtelése: a tudományos szinten művelt technikatörténet fejlesztése elsősorban az anyagvizsgálat és anyagtudomány területén.
A VÁLASZOLÓ
Terplán Zénó Hegyeshalomban született 1921. május 25-én. A győri Czuczor Gergely bencés gimnáziumban érettségizett (1939) és a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogelődjén) szerzett gépészmérnöki oklevelet (1943). Már egyetemi hallgatóként a III. sz. gépszerkezettani (szállítóberendezések és hidrogépek) tanszékén díjtalan, majd díjas gyakornok, végzés után tanársegéd, 1945-től adjunktus. 28 éves korában az újonnan létrehozott miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre (a mai Miskolci Egyetem jogelődjére) helyezték át és megbízták a gépelemek tanszék megszervezésével és vezetésével, 31 évesen már professzor és 39 éven át vezette az általa alapított tanszéket. 70 évesen vonult nyugállományba. A gépelemeken kívül számos más gépszerkezettani jellegű tárgyat is tanított. Az utóbbi években az általános géptant és gépelemeket német nyelven adta elő önként jelentkező hallgatóinak, és ő vezette be a technikatörténeti fakultatív tantárgyat. Tudományos témája Budapesten a különleges vízemelő kos vizsgálata volt, Miskolcon pedig elsősorban a fogaskerék - bolygóművek kutatásával teremtett új iskolát, amelyekből német és magyar könyve is megjelent, de írt már gépelemekről, mechanizmusokról is tan- és szakkönyveket, továbbá technikatörténeti értékű életrajzokat, szerkesztett kiadványsorozatokat, kézikönyveket, lexikont. Mindezekről számos magyar-és világnyelven írt tanulmánnyal gazdagította a szakirodalmat. Legnagyobb tudományos elismerése, hogy az MTA levelező (1990.), majd rendes (1995.) tagjává választották és három egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Munkásságából még kiemelhető a több mint félévszázada működő miskolci egyetem kiépítésében vállalt szerepe (8 tanéven át rektorhelyettesi, 4 esztendőn át gépész dékáni tisztségeket is ellátva), majd a Miskolci Akadémiai Biztosságot szervezete meg 1979-től tudományos titkárként és vezette elnökként (1990-96) és volt végül klubelnök (1996-99.). Számos hazai és külföldi elismerése közül a Széchenyi-díj (1994.) a legnagyobb kitüntetése. 1995 óta Miskolc díszpolgára, 1996-tól Professor Emeritus. Vissza