A Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai (aláírt példány)

Előszó

Szolgáljon ez a könyv elsősorban a családjukért, a szegedi tanyavilágért oly nagy és nemes áldozatokat hozó szegedi tanyai számára múlt-idéző olvasmány gyanánt. Annak a derék nemzetnek, akiről oly magasztosan énekelt Bálint Sándor, és akinek mindennapjairól írt Tömörkény István, valamint Juhász Antal. Amely családok a nagy megpróbáltatásokkal is dacoltak: hittek és talpon maradtak.
Jelen munkánk visszatekint ugyan a 19. század második felének szegedi tanyavilágába: az ottani megtelepedésére, a tanyásodásra, majd az iskolák épülésének "hullámaira" és a községek kialakulására, fejlődésükre, mégis, elsősorban a 20. század tanyai fiatalságáról az iskoláztatásról, a művelődésükről, és a szórakozásairól értekezünk. Érintőlegesen az életfordulókról is szólunk. Kötetünknek nem ez a fő tárgya, ezért csupán föl-fölvillantunk új gyűjtésű részleteket.
Mivel a Szeged táji katolikus ifjúsági mozgalmakról szól könyvünk nagyobb része, értelemszerű, hogy nem csak az alsó-, és a felsőtanyai Kalot és Kalász munkájáról szólunk, hanem a dorozsmai földből önállósodott, illetve a tágabb értelemben vett szegedi táj községeiben és a körzetünkben működő csoportok életéről is hírt adunk. Főként eme utóbbi témát tárjuk az olvasó elé, elsősorban ma élő adatközlők visszaemlékezéseinek fölhasználásával. Vissza

Fülszöveg

1938. február 17-én születtem Tápén, "a szögedi nagytájnak hagyományokban leggazdagabb néprajzi szigeté"-n, gyékényező parasztcsaládban. Igaz, édesapám hentes és mészáros mesterként kereste családunk kenyerét, ám szükségképpen vissza-vissza kellett térnie a gyékényezéshez.
Ketten vagyunk testvérek: egy húgom van. Elemi iskolába Szegedre, a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek zárdájába jártam 1948-ig, majd pedig Tápéra. Mint a többi tápai gazdacsaládnak, nékünk is voltak tanyáink. családunkat kuláknak minősítették, ez miatt a középiskola akkor vágy maradt a számomra, és lettem hentes tanonc a Pick szalámigyárban. Ott dolgoztam 1952 és 1968 között.
1962-ben megnősültem. Egy gyermekem, és három lány unokám van.
Időközben létrehoztam Tápén egy falumúzeum jellegű néprajzi magángyűjteményt, amely munkára Bálint Sándor biztatott.
1970-ben a Gondviselés segítségével mégis teljesülhetett gyermekkori vágyam: a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzosa lettem. Elsősorban Tápé szellemi és tárgyi hagyományait kutatom és gyűjtöm - ezen belül, és már nemcsak szülőhelyemen - a vallásos népéletet.
1972 óta rendszeresen publikálok szakmai folyóiratokban, monográfiákban, napi-, heti-, és havilapokban, természetesen elsősorban vallásos témakörökből.
Ugyanezekből a tárgykörökből a rádióban és a televízióban rendszeresen tartok előadásokat.
Munkásságomért 1984-ben Juhász Gyula díjat, 1999-ben Tömörkény István-díjat kaptam.
Bálint Sándor életéről szóló könyvem: "Az Úr készen találta Őt" 1996-ban jelent meg.
2001-ben Tápéért-életműdíjat kaptam.
2003-ban Szegedért díjat kaptam. Vissza