A nyár szigetén

Előszó

Bevezetés.
Nagyon rövid bevezetést akarok írni. Csak azért irok bevezetést, mert ez minden könyvben megvan és azt akarom, hogy ez igazán könyv legyen. Nagyon rövid bevezetést akarok irni, mert alig várom, hogy belekezdjek már a történetbe. Le akarom irni azokat a pompás napokat, amiket a mult nyáron töltöttünk Gazsival a pusztán, meg akarok mindent irni. Azt hiszem, legjobb lesz, ha abban a sorrendben irom, ahogy történtek. Gazsi is megirja őket, de ő azt mondta, hogy abban a sorrendben akarja írni, hogy legelőször azt irja meg, ami legérdekesebb volt, aztán igy lefelé, de én azt mondtam, hogy akkor senkise olvassa végig, de ő mégis csak úgy irja. Én nem akarok versenyezni Gazsival, mert ő egészen más lélek, mint én, de azért a legjobb barátom. Tavaly kötöttük meg egyszer és mindenkorra a szövetséget egy nagy meccs után. Ő tiz barátsági törvénypontot akart felállítani, de én azt mondtam, hogy az szamárság, mert ha valamelyiket nem tartjuk meg, az baj volna és mi azért mégis a legjobb barátok maradnánk. Akkor ő nagyon engedékeny volt, így aztán nem csináltunk pontokat, csak kicseréltük az óráinkat. Az övé sokat késik, de az nem baj. Aztán kicseréltük a tenniszrakettjeinket. Az enyimnek két húrja elszakadt, de azért jó és az ő órája úgyis késik. Azóta már egy félév telt el, de a szövetségünk még mindig érvényes. Ő egészen más lélek, mint én és mindig tenniszinget visel, én meg mindig tornainget és ő mindig az ellenkezőjét mondja annak, amit én mondok, de máskép nagyon unalmas is lenne, azért nagyon jó barátok vagyunk. Vissza