Jakab apostol levelének magyarázata

Fülszöveg

Jakab levelének nagy értéke, hogy szavainak aranyfedezetét Jézus Krisztus igéi adják. Aligha lehet szó ezekben véletlen összecsengésekről és gondolkodásbeli hasonlóságokról. Jakab egészen biztos, hogy tudatosan használta fel levelében az Úr szavait, mégpedig úgy,, ahogyan arra az általa ismert gyülekezetekben az I. század végén szükség volt. Ez volt az; a bázis, amelyből határozott útmutatásokat és utasításokat nyerhetett önmaga számára és adhatott tovább a keresztyén kortársak hétköznapi életére vonatkozóan.
Jakab felmutatja, hogy a puszta hit ugyanúgy nem ér semmit, mint a csak üres szavakban kifejezett felebaráti szeretet , de nem ad pontos hitdefiníciót. Többrétű hitfogalommal dolgozik. Számára nem a helyes és a téves hit adja a vita alapját, hanem kizárólag a hit és cselekedetek viszonya. A hit megmutatása Jakabnál többször előjön a levélben: kitartás a hit megpróbáltatásai között (1,3), elfordulás a bűntől (1,21), istenfiúság, gyermek mivolt felőli bizonyosság (1,18),... Tovább

Fülszöveg

Jakab levelének nagy értéke, hogy szavainak aranyfedezetét Jézus Krisztus igéi adják. Aligha lehet szó ezekben véletlen összecsengésekről és gondolkodásbeli hasonlóságokról. Jakab egészen biztos, hogy tudatosan használta fel levelében az Úr szavait, mégpedig úgy,, ahogyan arra az általa ismert gyülekezetekben az I. század végén szükség volt. Ez volt az; a bázis, amelyből határozott útmutatásokat és utasításokat nyerhetett önmaga számára és adhatott tovább a keresztyén kortársak hétköznapi életére vonatkozóan.
Jakab felmutatja, hogy a puszta hit ugyanúgy nem ér semmit, mint a csak üres szavakban kifejezett felebaráti szeretet , de nem ad pontos hitdefiníciót. Többrétű hitfogalommal dolgozik. Számára nem a helyes és a téves hit adja a vita alapját, hanem kizárólag a hit és cselekedetek viszonya. A hit megmutatása Jakabnál többször előjön a levélben: kitartás a hit megpróbáltatásai között (1,3), elfordulás a bűntől (1,21), istenfiúság, gyermek mivolt felőli bizonyosság (1,18), önfegyelmezés (1,19), egész lényének megszentelése (1,21), engedelmesség (1,22), a szűkölködőket segítő készség (1,28; 2,8.13.15), tartózkodás az anyagi viszonyokra figyelő személyválogatástól (2,1-6), az özvegyek, árvák megsegítése (1,27), a világtól való tartózkodás (1,27) stb. - Ezek nem csak elméleti tennivalók, hanem tele vannak cselekvéssel, mozgással, a hit tettekben történő megnyilvánulásával.
Vissza