Clemenceau

Előszó

Részlet a könyvből:

Rollinet ügyvéd úrnak!
Ön, Uram, mihelyt elfogatásomról értesült, anélkül, hogy előbb kutatta volna, mi az igaz, mi a rágalom mindabból az ellenszenves hirből, amely felőlem keringett, azonnal felelevenitette a régi barátságot és meggyőzött engem affelől, hogy a becsületemre és a gyermekemre való tekintetből élnem kell. Nos, ma nemcsak hozzá fogok azoknak a körülményeknek a leirásához, melyekre a védőnek mulhatatlan szüksége van, hanem elmondom önnek egész életem történetét. Leplezetlenül, őszintén, gondosan leirok minden körülményt, minden eseményt, még az egyes gondolatokat is, melyek a mult hóban bekövetkezett katasztrófát megelőzték. Ügyem egy-két hónap előtt aligha kerül tárgyalásra, tehát van időm, hogy gondolataimat összeszedjem. Elfogom önnek mondani a tiszta igazságot, mintha istenemnek gyónnám meg azt és vallomásomtól függene a Mindenható itélete. Ön azután válogassa ki leirásomból mindazt, aminek védelmemnél hasznát veheti. Igyekezni fogok mindent oly világosan és értelmesen előadni, amint arra jelen állapotomban képes vagyok; kedélyem már sokkal nyugodtabb, mint ahogy azt magam is remélni mertem; a többit azután az ön tehetségére és barátságára bizom.
Bárhogy szóljon is majd az esküdtek ítélete, én sohasem fogom elfelejteni, hogy ön baráti kézszoritásra felkeresett börtönömben és akár elitélnek, akár felmentenek, utolsó gondolatom az öné és gyermekemé lesz.
Páris, 18.. május 8-án
Pierre Clemenceau Vissza