Előszó
Részlet a könyvből:
Az ékszerész a boltajtó felé fordult, alázatos mosolyra húzta száját és mélyen bókolt.
- Van szerencsém, méltóságos uram.
Az ajtóban egy tekintélyes térfogatú kopasz kis...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az ékszerész a boltajtó felé fordult, alázatos mosolyra húzta száját és mélyen bókolt.
- Van szerencsém, méltóságos uram.
Az ajtóban egy tekintélyes térfogatú kopasz kis ember állt, borotvált arccal és aranykeretes pápaszemmel.
Most a segédhez fordult az ékszerész :
- Takács, szolgálja ki ezt az urat, én nem érek rá.
A boltiasztal előtt álló fiatalember, aki néhány ezüst cigarettatárca között válogatott, feltekintett, felhúzta szemöldökét, mintha csodálkoznék vagy bosszankodnék, de ahogy megpillantotta az ajtóban álló kopasz kis embert, megértő mosoly suhant arcára.
Az ékszerész már ott állt újonnan érkezett vendége előtt és hiába nyújtogatta feléje kezét.
- Mivel szolgálhatok, méltóságos uram ?
A kis kopasz hatalmas zsebkendőt húzott elő, megtörölte sima, fényes homlokát, megigazította pápaszemét és így szólt:
- Ide hallgasson, Altmann úr, valami egész páratlan dolgot szeretnék, valami...
- Az eljegyzésre, úgyebár ? - vetette közbe bizalmaskodva az ékszerész.
- Igen, a lányom eljegyzésére. Persze maga már erről is tud. Egy szóval valami rendkívülit.
Vissza