Idvezlégy, kegyelmes Szent László kerály, Magyarországnak édes oltalma

Előszó

Nem tudományos művet nyitott ki a Kedves Olvasó, mégis vagy tudás van a sorok mögött: népünk csodálnivaló közösségi tudása és ismert vagy elfeledett írók, tudósok kincses hagyatéka. Mindkettő Szent László király ma is létező világába vezet. Ebben a szellemi utazásban vállalkozom arra, hogy elkalauzoljam az érdeklődőket. Térben és időben - két fejezetnyi előkészület után - tizennégy állomás tizennégy körútját járjuk be Moldovától Vasig. Az első két fejezetet megismervén a többi akár sorrend nélkül is olvasható, hiszen kerek kis világot mutat be. Nem idegenvezetőként szeretnék megszólalni, mert ebben a hazában, ha el is idegenítették saját szellemvilágától az embereket, mindenki örökségének tekintheti Szent László világát. Szerepem szerint tehát szolgáló vagyok, afféle gondnok, akinek be kell vezetnie jogos birtokába a társörökösöket. Márcsak azért sem tudományos a feladatom, mert keresztény hitem, és népem, sőt népeim iránti szeretetem nem teszi lehetővé, hogy kívülről szemléljem a bemutatandó világot. Benne élek, magyar vagyok. Ezzel együtt a közlésben alaposságra és helyénvalóságra törekszem, érzem a felelősségemet. Szent László mindenünk élő világa ugyanis mag, amely akkor csírázik ki a lelkekben, ha jó őrzés után bejut oda. (Hogy hoz-e termést, ez már az olvasó felelőssége.) Csecsemőkoromban Szent László napja hozta meg nekem a keresztséggel Jézus Krisztusban a lelki újjászületést. A mátraverebélyi Szentkút patkónyomáról, a király forrásfakasztásáról nagyanyám mesélt először, a hetedik évemben jártam. Kisdiák korom olvasásélményei közül a legmegragadóbb a Cserhalmi ütközet című lecke, amely azóta is őrzi emlékezetemben Szent László lovagkirály-alakját. Vissza