Előszó
Kedves Olvasóm!
Régmúlt idők csodálatos történetei várnak arra, hogy megismerkedj velük e könyv lapjain. Történelem. Ez a szó olyan tudományosan hangzik. Olyan komoran ünnepélyes. Ám ne ijedj meg tőle! gondolj csak azokra a történetekre, amelyeket érdeklődve hallgatsz, ha társaid vagy a felnőttek beszélik. Vagy amelyeket olvasol. Vagy amelyeket a tv-ben meg a moziban nézel.
Nagyon régi időkben történt dolgokról próbálok Neked mesélni. Úgy, hogy közben fél szemmel mindig oda-oda kacsintunk napjainkra. Mi az, amit ma is szinte úgy csinálunk, mint régente. Mi az, ami bizony a múló időben nagyon de nagyon megváltozott.
Ugyan ki az, aki nem szereti az érdekes történeteket? S ha egy kicsit odafigyelsz, akkor már nem is olyan nehéz őket emlékezetedben tartani. Sőt el is mesélni.
No de hát miért is kell mindenféle régi, "ósdi" dolgokról szót ejteni? Van-e ennek értelme? miért "fárasszuk" ezzel is az agyunkat? - teheted föl a kérdést.
Bizony nehéz erre egy-két mondattal válaszolni. Nagyon-nagyon régen, vagy kétezer esztendeje leírták a legrövidebb magyarázatot: A történelem az élet tanítómestere. Bizony, az valóban igaz, hogy a múltból lehet tanulni. Jobb, ha mások hibáiból vonjuk le magunk számára a tanulságot. Az okos a más kárán tanul - tartja a magyar közmondás. No és természetesen mind a magunk, mind mások sikeres ötleteit, tetteit is érdemes megtartani emlékezetünkben.
Története (történelme) van minden egyes embernek, minden családnak, minden kisebb vagy nagyobb közösségnek, népnek, országnak, földrésznek, az egész emberiségnek.
Vissza