Időkerék

Előszó

Több éve érlelődött az elhatározás, hogy készítsük el Horváth István visszaemlékezéseit. Szándékomat már korábban - még a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója korszakában - jeleztem feléje, de sokáig tartózkodott, mígnem 2004 márciusában telefonon felhívott, hogy kezdjük el a munkát. A döntést viaskodás követte bennem, kerestem azt a formát, amely időszerű, korszerű, érdeklődésre számot tartó azoknak is, akik nem ismerték őt. Tudtam, csakis úgy lehet megírni, hogy kézbe vegyék majd nemcsak a barátok, ismerősök, hanem a vele nem szimpatizálók és a másként gondolkodók is. Egy portré megfestése sok munkát igényel, ezért időt kértem Horváth Istvántól, aki a gazdasági életben hozzászokott a döntés utáni feladat-végrehajtás feszes tempójához, és türelmetlenül várta a végeredményt: a kötetet. Elsőként a cím született meg: „Időkerék". Arra gondoltam, hogy a közelmúlt történései érdeklődésre számot tartók, a kulisszatitkok mindig izgalmasak, a miértek még frissen élnek bennünk. Sokan sokféle választ adunk arra, hogy mi is történt évekkel ezelőtt, amikor szinte egyszerre omlott össze a Dunaferr sikeres menedzsmentje, Horváth Istvánnal az élen. Azóta is felmerül a költői kérdés: mi lett volna, ha természetes módon - drasztikus politikai beavatkozás nélkül - történnek a változások, a szükséges személycserékkel egyetemben? Vajon miért jegyezték meg a kortársak, hogy ez az egész olyan, mintha a Rákosi-korszakban élnénk. Kinek milyen szerep jutott a több évtizedes munkával felépített rendszer lerombolásában, az értékek szétzúzásában? A kérdésekre a választ talán soha sem kapjuk meg. A közelmúlt eseményeiből bontjuk ki a távolabbi idők történeteit. Beszélünk - mint ami ilyenkor szokás - gazdaságról, politikáról, társadalomról. Tovább finomítjuk a képet a tudományos, művészeti és sportélet eredményeivel. Szót ejtünk a hagyományok ápolásáról, az ipari nagyvállalat vezetésének, irányításának módszereiről, a médiakapcsolatokról és az emberi viszonyokról. Vannak alkotók, akiknél kizárólagosan belső késztetés eredménye az írás, nem törődnek az olvasóval, melyik is az a réteg, tábor, amelyik kézbe veszi a munkájukat. Nekem mindig is fontos volt elképzelni, hogy vajon kit érek el gondolataimmal. Folyamatosan széles kört céloztam meg: szóljon egy-egy írás az egyszerűen gondolkodótól kezdve az elvont fogalomrendszerű, magasan képzett, művelt közönségig bezárólag. Szeretnénk, ha e kötetet kezébe venné a Dunai Vasmű segéd- és betanított munkása, a műszaki-gazdasági élet bármely kiemelkedő személyisége, a felsőfokú tanulmányait folytató főiskolai, egyetemi hallgató, vagyis minél több ember, akik szívesen megismernék a rendszerváltás utáni egyik legsikeresebb nagyvállalat vezetője és pályatársai sorsának alakulását, egy vasgyárból társaságcsoporttá fejlődött vállalatkomplexum történetét - sajátos nézőponton keresztül. Szól ez a könyv mindazoknak a politikusoknak is, akiknek nem számít az ember, akiknek kizárólag a hatalom megszerzése, vélt igazának realizálása a fontos. Köszönet a könyv munkáinak megkezdésében dr. Pungor Ernőnek, dr. Wellek Margitnak és dr. Komornik Ferencnek, akik elsőként álltak mellénk, mint szellemi és anyagi támogatók a Technika Alapítvány részéről. Szente Tünde Vissza