Időjáték a szigeten (dedikált példány)

Fülszöveg

A B(ud)irodalmi fecsegések laudációja
A kedves és gyakran letisztelt Olvasó bizonyára azt hiszi, hogy a címhez rímelő eredeti előszó vezeti majd be a szöveg kakafóniás rejtelmeibe. Hát a mélyen letisztelt Olvasó téved. Ha Nikolits Árpi barátom kötetlen fecsegéseit toalettjének intim szférájában olvasmány gyanánt (és nem egyéb nemesb célokra) előveszi, akkor korunk hőseként felfedezője a b(ud)irodalmi élménynek: az író fecsegéseinek légköre minden illatosítók nélkül elviselhető, sőt mi több, határozottan provokatív jellegű.
Nikolits bekezdései, fejezetei mély és rendszerint kimondatlan igazságoktól dúsítottak. Amit mindenki tud, de amiről senki sem beszél - mert mi még mindig ilyen és olyan prűdek vagyunk -, azt ő magától értetődő szókimondással teszi nyilvánvalóvá: a ma embere e rohanó világban csak kényszerű és ürítő magányában, a budin olvas gyakrabban könyvet és újságot. Igen ám, de ki sz...órakozik ott olyan hosszan? Egy Tolsztojra idő sem jut, marad tehát a b(ud)irodalmi rövidpróza, az, amit most Árpi éppen kitalált csömört okozó újságok napi hírei helyett, állandó épülésünkre.
hiszünk neki: a budi - és miért is ne lenne nagybetűs Budi ez - sziget a csendet és nyugalmat keresőnek, az áhított magány én-illatos birodalma. Ott és akkor olvasni kell, mindegy hogy mit, mert ott szabadabban nyargalhat a képzelet, mert ott vagyunk a legőszintébbek önmagukkal szemben.
Nikolits bud-birodalmi trónkövetelőként felpurcanó fecsegései stílusosan őszinték és meghökkentőek. Mondandója fricska a politikának és a politikusoknak, görbe tükre csorba mindennapoknak, utazási élménybeszámoló a rendkívüli és a kevésbé jellemző jegyében. Visszakeresései mondattöredékek és félszavak foszlányaiból nyomoznak meglepőt, önmagyarázó tudakozódásai saját kétségekre adnak választ, vele hisszük, hogy a diktátoroknak és a hóhéroknak nincsenek barátaik és ennek apropóján álmélkodunk: Jé, a b(ud)irodalomnak lehetnek haverei?
Majd asszocilunk: A barát, az legalább nem ellenség. A haver az jóban-rosszban barát. Így és ezért a b(ud)irodalomé is.
Bevallom - irodalmi doktorságom minden babérját kockáztatva -, hogy nekem tetszik ez a műfaj. Nikolits beletalált! Sziporkáznak gondolatai, iróniája mar, öniróniája önkínzás-ének, a szeretem és csodálom magamat alázatos "szerénységével" mea-culpázó. Fantáziája pedig csapongó. Hol oda (a váradi itthonra), hol ide (a pesti otthonra) szurkál tollával, mindig meggyőző. Arcokat villant fel, életszituációkat nagyít ki, szövegébe, bárhol, bármikor és bármennyit beleolvashatok, az mindig újszerűen és önálló egészként meglepő. Általa közhírré tétetik az utazás-élmény, a hökkentő tapasztalás, a sokkoló rácsodálkozás.
Én-világának magamutogató magányáról lebbent fátylat, szókimondó uraság és úrhatnámság kifecsegése ez a műfajteremtő kötet. Újszerű és célszerűen használható.
Ajánlom is tehát Mindenkinek. mert Mindenki hajlamos a budszíntéri magány betűvel történő enyhítésére, a b(ud)irodalom élvezetére. (Dr. Indig Ottó) Vissza