Idő és világ

Előszó

1824 húsvéthétfőjén Missolunghi nagy ütegéből harminchét ágyúlövés dördült el, Mavrocordato herceg parancsára minden nyilvános épületet és üzletet hirtelen bezárnak, majd rövid idővel azután az egész Földkerekségét betölti a hír, mi is történt ebben a siralmas görög mocsárerődítményben: Lord Byron meghalt, Shakespeare óta az első költő, aki ismét az angol szót hordozta végig az egész világon. A lelkes ifjúság, a megbabonázott Jelen büszke, nyers, gyakran színpadias és néha valóban heroikus megjelenésében húsz éven át az Idő hősét, a Szabadság költőjét látta: Oroszországban Puskin, Lengyelországban Mickiewicz, Franciaországban Victor Hugó, Lamartine és Musset voltak eszméinek szószólói. Német országtan pedig kitárul a megkövesedett, különben minden Fiatalság előtt örökre bezárult szív: Goethe lelke még egyszer szeretőn megtárul e pompás ifjúi alak befogadására. Még a becsmérelt, kigúnyolt,.ezernyi korbáccsal és verssel ostorozott Anglia is meghajlik a ravatalon hazatérő hős előtt és ha az Egyház el is zárja a »Káin« káromlója elől a Westminster Apátságot, halála mégis nemzeti szerencsétlenségként, komoran nyilallik végig az országon. Költő halálát talán még soha nem siratta meg az egész világ ennyire osztatlanul, ilyen megrendülten és az őt túléltek Legnagyobbja még egyszer kimagasló remekére, a »Faust«-ra borul, hogy »végzetét irígylőn megénekelve«, megkapó gyászdalát szőjje bele... Vissza