Előszó
Ez a jegyzet gyógytornász hallgatók számára készült, így anyagában ehhez alkalmazkodik. Nem foglalkozhat, mint a címben szerepel, az egész ideggyógyászattal, azonban különös gonddal kell...
Tovább
Előszó
Ez a jegyzet gyógytornász hallgatók számára készült, így anyagában ehhez alkalmazkodik. Nem foglalkozhat, mint a címben szerepel, az egész ideggyógyászattal, azonban különös gonddal kell foglalkoznia néhány fejezetével. Így a jegyzet nem törekedhet teljességre, az ideggyógyászat bizonyos területeit éppen csak érinti, másokat meg sem említ. Minden egyes fejezete anyagában a gyógytornászok számára fontos ismereteket kíván nyújtani. Már a bevezetőben szeretnénk rámutatni arra, hogy az alaposan elsajátított szakismeret csak nélkülözhetetlen alapja, de nem egyetlen követelménye a gyógytornász jó munkájának. A jó gyógytornász a különböző szaktárgyakban tanultakat egységbe foglalja, és az így kialakult, jól megalapozott szaktudását betegek gyógyítására használja fel. Ebből adódik a második követelmény: a jó gyógytornásznak a biztos tudás mellett szeretnie kell a beteget, és minden erejével az elérhető legjobb gyógyításra kell törekednie. Ehhez a munkához igyekszik jegyzetünk segítséget adni. Az ideggyógyászat az idegrendszert ért megbetegedések és sérülések elemzésével, ezen ártalmak okozta átmeneti vagy tartós tünetekkel és azok gyógyításával foglalkozik. Mindezekhez nem elég az idegrendszer szerkezetének, ép és kóros működésének ismerete, hanem elengedhetetlen az egészséges és beteg ember tulajdonságainak, az egészséges és beteg emberekkel való kapcsolatfelvétel és fenntartás módjának ismerete is. E jegyzet három nagy fejezetre oszlik:
I. Az idegrendszer szerkezete, ép és kóros működése.
II. Az idegrendszert károsító tényezők és az általuk okozott elváltozások. Az első két fejezet elsősorban a gyógytornász számára nélkülözhetetlen ismereteket tartalmazza.
III. A mozgászavart okozó idegrendszeri megbetegedések gyógytorna kezelése. Az egyes fejezetekben külön említjük, de elöljáróban is fontosnak látjuk hangsúlyozni, hogy a gyógytornász beteg embereket fog gyógyítani. Az első és legfontosabb, amit nem szabad szem elől tévesztenie, hogy a gyógytornász van a betegért és nem fordítva. A gyógytornásznak megértéssel, türelemmel, együttérzéssel kell a beteghez fordulnia. Szükséges, hogy a beteg esetleges türelmetlenségét, elkeseredettségét, gyógyulásba vetett hitének csökkenését mindig türelemmel fogadja, kérdéseire a megfelelő választ adja, anélkül azonban, hogy olyat ígérne, amit nem tud teljesíteni.
Vissza