Ideges női megbetegedések

Fülszöveg

A tizenkilencedik század nőgyógyászati tudománya csupán a sebészet egyik ága volt. A Rokitansky-Virchow által megalapitott pathologiai-anatomiai orvosiskola gondolkodásmódja száz esztendőn keresztül uralkodott és vezette és irányitotta a nőgyógyászati tudomány fejlődését. A nőgyógyászatnak a sebészettől történt elszakadása és önálló szaktudománnyá való fejlődése is a kórbonctani gondolkodásnak, sőt mondhatnánk kórbonctani "világfelfogásnak" a jegyében folyt le. Tehát még a sebészettől való elszakadás is a sebészet irányában történt.
Hippokrates és Galenus óta uralkodik az orvosok között az a felfogás, hogy a női szervek megbetegedései, székhelyei a legkülönbözőbb ideges zavaroknak. Ez a felfogás a tizenkilencedik század orvosaiban a legerősebb gyökeret verte. A XIX. század orvostudománya, amely a modern természettudomány egyik ágaként fejlődött, az emberi szervezetet phisiko-chemiai törvényektől meghatározott organismusnak fogta fel és tudománya egész, hatalmas méretü épületét olyan gazdagon felszerelt laboratoriumnak rendezte be, amely a phisiko-chemiai processusok megértésével az emberi lét egészséges és beteg voltál, - testi és lelki megnyilvánulásait megmagyarázhatja. E tudomány a lelki jelenségek testi okai után kutatott buzgón és azt jósolta, hogy rövidesen minden lelki megnyilvánulás szövettani localisatióját meg fogja találni. Ebben a gondolkodásban a boncoló-orvos hittel teli komolysággal kereste a szövettani metszetekben - a lelki bajok okait.
Ezen a meggyőződésen még a rossz operatiós eredmények sem tudtak változtatni. E felfogás szerint a nők ideges megbetegedéseinek helye és eredete mindenképpen a petefészek vagy a méh volt és a méh helyzetváltozásai és a "chronikus méhgyulladás" megcáfolhatatlan oka maradt a hysteriának. Küstner 1893-ban megjelent nőgyógyászati tankönyve még azt tanítja, hogy: "Elsősorban a méh és függelékeinek a megbetegedései azok, amelyek a legjellegzetesebben és a leggyakrabban hoznak létre hysteriás tüneteket".
Közben más felfogások is elhangzottak. A kor tudományos felfogásától eltérőleg egyes psychiaterek és idegorvosok, mint például Kräpelin, azt tanították: hogy: "A hysteria gyakran jelenik meg a testi betegség álarcában", és Möbius azt, hogy: "Mindazok a kóros testi elváltozások, amelyek elképzelésen alapulnak, ideges eredetűek". Vissza