Idegen személy- és helynevek szótára kiejtéssel

Előszó

Unos-untalan tapasztalhatjuk a mindennapi életben, hogy még a művelt emberek sem tudják helyesen vagy legalább is megközelítően helyesen kiejteni az emberiség nagyjainak, kiválóságainak, vezető elméinek, művészeinek, íróinak vagy földünk fontosabb városainak, szigeteinek, folyóinak neveit. A lexikonok adnak ugyan útbaigazítást, de egyrészt nem mindenki számára hozzáférhetők épen költséges mivoltuknál fogva, másrészt nem könnyen kezelhetők és a kiejtés szempontjából meglehetősen hiányosak.
Tökéleteset én sem nyujthatok, mert minden nyelvnek megvan a maga sajátos idiomája, amelyet csakis olyan ember sajátíthatja el, aki ismeri a kérdéses nyelvet. Szerintem már az is nagy eredmény, ha többé-kevésbbé helyesen ejtjük ki az idegen neveket és nem torzítjuk el őket az érthetetlenségig.
Tisztán gyakorlati cél lebegett a szemem előtt és ezért óvakodtam minden tudományos magyarázattól és aprólékosságtól. Amennyire lehetséges, igyekeztem közölni az idegen nevek teljesen fonetikus kiejtését és hangsúlyát. A német, latin és görög neveket kevés kivétellel teljesen mellőztem, mert munkám elsősorban iskolázott közönség számára készült, viszont tapasztalat alapján célszerűnek itéltem néhány régi magyar családnév kiejtését is megjelölni.
Kedves kötelességet teljesítek, amikor e helyen is hálás köszönetet mondok Breznyánszky Aurél és Dr. Kőszegfalvi Flóris uraknak, akik munkámban önzetlenül és hozzáértéssel támogattak.
Végül megjegyezni kívánom, hogy szívesen veszek minden tárgyi észrevételt, amely e kis mű tökéletesítését célozza.

Kelt Szombathelyen, 1930. április havában.
Dr. Krisztin Ernő Vissza