Idegen szavak szótára 1-2.

Előszó

A korszerű nyelvi műveltségnek aligha van fontosabb alkotóeleme, mint az idegen szavak kiejtésének és jelentésének pontos ismerete, a kellő mértéktartás és tájékozottság annak eldöntésében, hogy az idegen szót vagy annak magyar megfelelőjét használjuk-e. Lényegében semmilyen eredményre nem jutunk olyan általános tanácsokkal vagy önmagunk számára megfogalmazott elvi állásponttal, hogy lehetőleg kerüljük az idegen szavakat. Napjainkban, a "gyorsuló idő" korában, az információ-áramlás, a szakmai specializálódás, a technika és a tudomány térhódítása és fejlődése korában inkább csak illúzió ilyen igényeket megfogalmazni, hiszen ki az, aki idegen szavak nélkül, megtanulhatja és gyakorolhatja a szakmáját, követheti a tudományos vagy tudománynépszerűsítő irodalmat vagy akár a napisajtót, amikor minden második, harmadik szó "idegen", illetve még kerülni is csak akkor tudjuk őket, ha ismerjük a fogalmakat, amelyekre vonatkoznak, a lehetséges magyar megfelelőket, amelyek több-kevesebb pontossággal helyettesíthetik őket. Ehhez próbálunk segítséget nyújtani az idegen szavak korszerű szótári összefoglalásával.
Az ilyen jellegű szótárnak természetesen nem az a célja, hogy szentesítse az idegen szavak használatát, hanem hogy sokoldalúan tájékoztassa az érdeklődőt a keresett szó helyesírásáról, ejtésmódjáról, használati köréről, jelentéséről, eredetéről, rokon értelmű megfelelőjéről, néhány kivételtől eltekintve a beszélőre bízva a döntést, hogy mindezek ismeretében saját céljának, nyelvi ízlésének megfelelően használhatónak vagy kerülendőnek minősíti-e. Ha mellette dönt, akkor használhassa pontosan, szabatosan, a nyelvi normáknak megfelelően, ha pedig kerülni akarja, akkor válogathasson a számba jöhető magyar megfelelők közül. Vissza