Idegen szavak és kifejezések szótára

Előszó

Az idegen szavak és kifejezések szótározása a magyar lexikográfiának igen régi hagyománya. Verseghy Ferencnek 1826-ban megjelent Tudományos Mesterszókönyv című szótára óta egymást követték az ilyen rendeltetésű művek. Ez természetes is, hiszen a társadalom és a tudományok fejlődésével együtt jár a változást, haladást tükröztető új szavak születése is. Míg a múltban az idegen szavak szótárai elsősorban a társadalomtudományoknak túlnyomórészt latin és görög elemeit ismertették (az akkori műveltségeszménynek ez a szókincs volt a tartozéka), újabban egyre nagyobb teret hódít magának a természet- és műszaki tudományok szóanyaga is. Változás következett be az idegen szavak beáramlásának mértékében is. A felszabadulást követő években az idegen szavak használatának jelentős csökkenése volt tapasztalható, az utóbbi évek során viszont az idegen szavaknak soha nem tapasztalt áradata ömlött be a magyar köznyelvbe.
Ez sok tekintetben indokolt, mivel fejlődésünk gyors ütemével kapcsolatos, az új eredmények, az új tudományágak magukkal hozzák nemzetközi jellegű szakszókincsünket is. Másrészről viszont az idegen szavak átvétele nem mindig szerencsés, mert különösebb nehézség nélkül meg lehet találni a megfelelő magyar kifejezést is, ráadásul nemritkán csupán múló divattal, feltűnősködéssel, művelteskedéssel van dolgunk, ez pedig távolról sem azonos a valódi műveltséggel. Bárhogyan is vélekedjünk azonban az egyik vagy másik újkeletű idegen szóról, elég sűrűn hallhatók a rádióban és a televízióban, gyakran olvashatók folyóiratok és napilapok hasábjain. A közérthetőség és esetleges helyettesítésük érdekében is szükségessé vált tehát a legfrissebb idegen szavakat és kifejezéseket is magába foglaló újabb szótár kiadása. Vissza