Idegen az idegenben

Előszó

Részlet a könyvből:
" Úgy indult el az életben, mint ahogyan valamennyien elindultunk egyszer. Szívünk érzékeny fotocellájában még halványan körvonalazódnak a hazai színek, tájak, és később emlékké váló történetek. Akaratlanul gyűjtöttük a benyomásokat, melyekből egyszer - hosszú évek és sok minden történések után - Múlt lett. Múlt, amelyet nem vehet el senki, s ami egyetlen kincsünk marad azon időkre, amikor már többet nézegetünk visszafelé, mint előre. A visszafelénézés képeit és benyomásait Nyisztor Zoltán Vallomás című könyvében írta meg, úgy, ahogyan az megmaradt benne és ahogyan látta. Nem csak a maga életét írta meg a magyar emigráció egyik legnagyobb sikerű könyvében, de korának történetét is, kezdve a század elejétől egészen a nagy tragédiáig. A mondat eleje még önmagáról szól, de a közepén már a körülötte zajló, illetve zajlott magyar életet írja olyan erős és kegyetlen kritikával, ahogyan csak az erkölcsileg nagyon magasan állóknak szabad írniok. Tehette, mert független volt és sem személyi, sem írói tollát nem kötötte semmiféle szekérhez vagy politikai irányhoz. Szubjektíven induló írásában - mint csepp vízben a tenger - belevette a század eleji, majd a két háború közötti Magyarország minden hibáját, elmaradottságát, nem feledkezve meg arról a kemény, szorgalmas munkáról sem, melynek eredménye Hazánknak a nagy európai kultúrnemzetek közé való végleges besorolása volt. Ír a törtetőkről, a pénz megszállottjairól, a régen feledésbe merült panamákról, politikai botrányokról, melyeket szintézisbe foglal ama bizonyos másik Magyarország névtelen harcosaival, akik kopott ruhában, rossz fizetéssel hajoltak a görebek és rajzasztalok fölé, hogy igaza legyen a nagy magyar építőnek, Széchenyi Istvánnak: Egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. Azután a római éjszakákban megírta a Vallomás folytatását: Ami a vallomásból kimaradt című könyvét, ami kiegészítője az elsőnek és befejezője az azóta ködbe hullott régi Magyarország társadalmi és politikai keresztmetszetének." Vissza