Előszó
Mégegyszer mindennek utánanézett.
- Mari kérem - mondta a szakácsnőnek -, a borjúhússal különösen vigyázzon, tudja, hogy az uram nem szereti, ha nagyon kiszárítja!
Azután bement az ebédlőbe,...
Tovább
Előszó
Mégegyszer mindennek utánanézett.
- Mari kérem - mondta a szakácsnőnek -, a borjúhússal különösen vigyázzon, tudja, hogy az uram nem szereti, ha nagyon kiszárítja!
Azután bement az ebédlőbe, megnézte a terítést és a sótartót gyorsan odatette az ura terítéke közelébe.
- Gáspár mindent sóz, szereti, ha nem kell a sótartót keresgélni.
Végül bekopogott a fiához. - Ki az? - hallatszott egy derűs fiatalember hangja.
- Anyus!
- Te vagy, anyus? Hát miért nem jössz be?
Az ajtó gyorsan kitárult
- Azt hittem, még neglizsében vagy!
Szép szál fiú álott előtte.
- A húsz éves házassági évfordulótokon? De anyus! Már a legszebb sötét ruhámba bujtam! Ide nézz! Mire apa megjön, készen akartam várni.
Koszta Gáspárné gyönyörködve nézte ezt a mindig nevető szemű, szép szál fiút. A fiát, Huszadik évében van.
- Örülsz a mi ünnepünknek?
- Hogyne! Mit gondolsz, apa is örül majd a szivaroknak?
- Persze! Tudod mennyire szereti éppen ezeket a szivarokat! és már két hete nem kapott!
- Hja a háború! A külföldi dohánykülönlegességek ideje elmúlt! - szeme megcsillant. - De én szereztem százat!
Viharos szeretettel elkapta az édesanyját és megforgatta maga körül.
- De azt nem mondom meg, hogy neked mit hoztam! Csak izgulj tovább!"
Vissza