Ideák, motívumok, kánonok

Fülszöveg

Sinkó Katalin 1941-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, művészettörténet szakon. 1982-ben doktorált A bécsi Akadémia hatása a magyar festészetre 1830-1870 című dolgozatával. 1980 és 2009 között a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa volt. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. A nyolcvanas évek elején emlékműszobrászattal, a historizmus problémáival, műgyűjtéssel és múzeumtörténettel foglalkozott, majd korábban ritkán művelt területek felé fordult: a művész-szerep időbeli változásai, az akadémiák, művészeti intézmények, pályázatok, alkotói díjak és kultuszok vizsgálata, valamint tudománytörténeti jellegű kutatások kerültek munkáinak fókuszába. A kultúra jelenségeit Sinkó Katalin egymással mindig szoros kapcsolatban, tudományközi szemlélettel és nyitottsággal tárgyalta. írásai ennek köszönhetően a kulturális antropológia iskoláját járók szélesebb köreihez is eljutottak. Pályája során... Tovább

Fülszöveg

Sinkó Katalin 1941-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, művészettörténet szakon. 1982-ben doktorált A bécsi Akadémia hatása a magyar festészetre 1830-1870 című dolgozatával. 1980 és 2009 között a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa volt. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. A nyolcvanas évek elején emlékműszobrászattal, a historizmus problémáival, műgyűjtéssel és múzeumtörténettel foglalkozott, majd korábban ritkán művelt területek felé fordult: a művész-szerep időbeli változásai, az akadémiák, művészeti intézmények, pályázatok, alkotói díjak és kultuszok vizsgálata, valamint tudománytörténeti jellegű kutatások kerültek munkáinak fókuszába. A kultúra jelenségeit Sinkó Katalin egymással mindig szoros kapcsolatban, tudományközi szemlélettel és nyitottsággal tárgyalta. írásai ennek köszönhetően a kulturális antropológia iskoláját járók szélesebb köreihez is eljutottak. Pályája során neves történészekkel, etnográfusokkal, kultuszkutatókkal működött együtt.
Nevéhez a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású kiállításai fűződnek, amelyekben önálló koncepcióval vagy társrendezőként vett részt: Válogatás magyar műgyűjtemények-ből (1981), Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században (1995), Törté-nelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon (2000). Konzulense volt a XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép című kiállításnak is (2010). A Magyar Nemzeti Galéria történetét annak fél évszázados jubileuma alkalmából Nemzeti Képtár címmel önálló kötetben jelentette meg (2008). Három alkalommal részesült a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának Opus mirabile-díjában. Vissza