Előszó
Nehéz megszabadulni a szubjektív érzéstől Szinnyei életírójának, aki egyúttal földije is, és alkalma nyílt vele évek során át hosszabb összeköttetésben élnie. Viszont könnyebb is feladatom, mert...
Tovább
Előszó
Nehéz megszabadulni a szubjektív érzéstől Szinnyei életírójának, aki egyúttal földije is, és alkalma nyílt vele évek során át hosszabb összeköttetésben élnie. Viszont könnyebb is feladatom, mert aki Szinnyei életével foglalkozik, annak teljesen ismernie kell Komáromot, az elköltözött tudós férfiú szülővárosát, mert csak így fogja megérteni naplóját és annak soraiból a szülőföld iránt előcsillanó ragaszkodást, csak így tudja megérezni és megmérni a szülőföldhöz való ragaszkodásnak, szeretetnek melegét. Ezen a perspektíván át nézve, tisztábban látjuk id. Szinnyei József életét, jobban belelátunk lelkébe és teljesen megismerkedünk értékes egyéniségével, amelyet különben munkáival élénken megvilágított.
Szinnyei Komáromnak több és más, mint az országnak, az irodalomnak, a Nemzeti Múzeumnak és szűkebb körének: nekünk világító példakép marad nemzedékeken át, mint Komárom legmunkásabb polgára és leghívebb fia, akinél jobban komáromi író nem ragaszkodott szülőföldjéhez, ehhez a sok sorscsapáson és nyomorúságon átment, a létért küszködő városkához, többet nem dolgozott érte tollával egy se, és talán nem is fog dolgozni egy se. Mert ugyebár a szeretetnek és a ragaszkodásnak a köznapi fogalmakat meghaladó mértéke kell ahhoz, hogy valaki hatvan éven, sőt több időn át gyűjtse a Komáromra vonatkozó adatokat, feljegyezzen róla mindent, amit olvasott: könyvekben, folyóiratokban, hírlapokban! Ehhez természetesen ismernünk kell azt is, mennyit és mit olvasott ő, és ezt meg is határozhatjuk: míg a hírlapirodalom nem bontotta ki szárnyát mai arányaiban, mindent átnézett vagy elolvasott, amit magyarul nyomtattak. Több mint egy emberöltőn át végezte ezt a hihetetlenül nagy és fárasztó munkát, gyenge karjai egyszer se hanyatlottak alá és rövidlátó szemét nem kerülte ki egy sor sem, ami Komáromról elrejtve lappangott valahol. Tíz hatalmas, vaskos kötetet tesznek azok a feljegyzések, melyeket Komáromról összeírt mindenünnen, a kezébe került olvasmányokból. Ennél értékesebb hagyaték nem juthat a komáromi múzeum levéltárába. Komárom történetének mozaikképe ez, csak avatott kezű mesterre vár, aki összerakja, építészre és tervezőre, aki e szép anyagból szerves egészet alkosson. Csak naplóira kell ezenkívül hivatkoznunk: Tímár-ház 1835-1848, Komárom 1848-1849-ben, Bach-korszak 1849-1853, melyek nyomtatásban is megjelentek.
Vissza