Előszó
Népes olvasótáboromból több tucat honfitársam keresett szerény hajlékomban az utóbbi években. Tolnából, Baranyából, Nógrádból, Borsodból és az ország egyéb messze tájairól tiszteltek meg azzal,...
Tovább
Előszó
Népes olvasótáboromból több tucat honfitársam keresett szerény hajlékomban az utóbbi években. Tolnából, Baranyából, Nógrádból, Borsodból és az ország egyéb messze tájairól tiszteltek meg azzal, hogy egy-egy rövidebb-hosszabb csevegésre leüljenek heverőm mellé és elmondják, hogy azért választották Berekfürdőt üdülésre, vagy kirándulásuk útjának célpontjául, hogy a szemembe nézhessenek. Személyesen megismerhessenek. Többen voltak köztük, akik előre mentegetőzve kérdezték, hogy nem sértődök-e meg, ha megkérdezik, hogy Miért Vagyok Ilyen Megátalkodott Ellenzéki? Cikkeimben miért támadom állandóan a kormányt? Mindegyiküknek elmondtam, hogy félreértik írásaimat. Én azokat a mondatokat nem ellenzékieskedésből írom. Nem is a feltűnési viszketegség ösztönöz rá. Ezeket a bíráló szavakat, mondatokat, cikkeket a belsőmben hordozott aggódás diktálta. Jobbító szándékú szülemények. Nekem valóságos testi, lelki fájdalmat okoz az, hogy intelmeim a legtöbb esetben a "Pusztába kiáltott szó" marad. Hiába jelzem én felkiáltójellel a mondat végén azt, hogy "ne vágjuk le a teheneket!", "Őrizzük meg sertésállományunkat", "Ne hagyjunk parlagon egymillió katasztrális hold földet!" "Engedjük oda a hatszázhatvanezer munkanélkülit!" Hogy: Ne keserítsük tovább a munkát, a földet, a családot, a nemzetet, országunkat, hőn szeretett népünket azzal, hogy lehetetlenné tesszük számukra a tizenöt millió élő ember megélhetését nyújtó magyar föld szakszerű, egyre eredményesebb, gazdaságosabb, könnyebb, biztonságosabb életet jelentő megművelését! Hogyan rimánkodtam például 1991-ben, amikor - talán - a magyar történelem legnagyobb termésátlagát tudtuk betakarítani úgy kenyérgabonából, ipari növényekből, mint takarmánynövényekből. "Most van rá lehetőségünk! Most tároljunk biztonsági készleteket a szűkösebb esztendőkre!" Töltsük meg a téesztagok, állami gazdasági dolgozók és mindazok kamráit, akik ezt vállalják, kenyérgabonával! A már talán nem is létező szénacsűrök helyén rakjunk szénakazlakat. Földbe ásott árkokban tartalékoljunk silótakarmányokat a szűkebb esztendőkre. Már szeptemberben továbbítottam a növények kérő sóhajtását, hogy "Engedjétek hozzám a munkanélkülieket!" Hogy: Ha már a 12 cukorrépagyárból hetet eladtunk külföldi tőkéseknek, és azok nem hajlandók a napi és éves tervüknél több répát átvenni és feldolgozva, a cukrot biztonsági tartalékként raktározni, dolgozzuk fel mi magunk!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal