Előszó
Régi vadász közmondás: „Eb a vadász kutya nélkül." Sok igazság van ebben, véleményem szerint azonban még kiegészítésre szorul: „Jó kutya nélkül." A kutya ugyanis nem közömbös a vadászat lefolyására, eredményességére, ront vagy javít, de feltétlenül befolyásolja azt. Amennyire rontja az eredmény és az élvezetet a hiányosan képzett vizsla - de egyéb más fajta vadászkutya is -, annyira emeli a tökéletesen idomított és bevadászott.
A jó vizsla növeli a vadászat eredményét már azáltal is, hogy jelezve, majd megállva a vadat, lehetőséget nyújt a vadásznak a lövéshez való felkészülésre, így kedvezően befolyásolja a találati valószínűséget. Nem éri a vadászt meglepetésszerűen a vad kiugrása vagy felrebbenése. Ez az első igen fontos szerepe a vizslának. A vadászatot is ezzel teszi sokkalta élvezetesebbé, mintha nélküle vadásznánk. A vizsla által megállt vadra tett lövésekben - ha valaki egyáltalán lőni tud - igen gyakran megközelítheti a 100%-os találatot, aminek gazdasági haszna a kedvező lőszerfelhasználásban mutatkozik.
A másik - gazdasági szempontból még az említettnél is nagyobb hasznot jelentő - fontos hivatása a vadászkutyának a sebzett vad, valamint a sűrűségekbe esett "dögre lőtteknek" megkeresése és elhozása.
Tudvalevő - s ezt magam is a gyakorlatban számtalan esetben megállapítottam -, hogy vizsla nélkül vadászva, a lőtt vad igen nagy százaléka elvész.
A lőtt apróvad közül a fogolynak átlag 30, a fácánnak 30, a nyúlnak 15 százaléka megy veszendőbe. Országos viszonylatban ez több millió forintot tesz ki. Még érzékenyebb a veszteség, ha a jelentős értéket képviselő nagyvad megy el sebzetten, s fel nem derített rejtekhelyén múlik ki.
A vadászkutyák hasznosságára jellemző, hogy a nálunknál magasabb vadászkultúrájú Csehszlovákiában a vadászati törvény előírja a vadásztársaságoknak, hogy minden vadászterületen kötelesek tartani vadászkutyát.
Könyvem megírásával szeretnék juttatni minden magyar vadásznak abból az élvezetből, melyet negyvenéves vadászmúltam alatt kutyáim szereztek. Bevallom, a vizslák jelentették részemre a szívügyet, bár egyéb fajtájúakkal is mindig szeretettel foglalkoztam. A meg nem értők kutyabetegséggel vádoltak.
Vissza