Icones Illustrium Heroum Hungariae

Előszó

A renaissance jelentős állomást jelentett a modern értelemben vett arcképműfaj kialakulásában. Nemcsak az antik minták követésére kell itt gondolnunk, de még inkább arra a körülményre, hogy a humanizmus az addiginál nagyobb megbecsülésben részesítette az e világi életet, valamint a személyiség iránti tisztelet növekvő szerepére is. Mindez hozzájárult a korábban csak csíráiban meglévő műfaji törvények kialakulásához, és azoknak a művészetben történő megvalósításához. Először a társadalom legmagasabb rétegei fedezték fel az arcképben rejlő propaganda nagy lehetőségeit, és azokat ki is használták a saját politikájuk érdekében. Világos, hogy ezzel a lehetőséggel az tudott élni, aki ehhez a szükséges anyagi alappal rendelkezett, és akinek a legnagyobb szüksége volt a népszerűség legitimációjára, ezek pedig nyilván az uralkodók voltak. Ezért kezdetben a portré a legnagyobb érdeklődésre számot tartó személyeket, az uralkodókat ábrázolta. Őket idővel az udvari körökben megfordult arisztokraták is követni kezdték, majd lassanként megjelent a portré igénye az alacsonyabb társadalmi rétegekben is. Az arisztokrácia és a nemesség a származás előkelőségét tartotta ábrázolásra érdemesítő körülménynek. Emellett katonai érdemek vagy kiemelkedő szellemi tevékenység is ösztönöztek portrék megrendelésére, természetesen itt már általában nem az ábrázolt volt a kezdeményező, a tisztelők vagy hívek, mai szóval a közönség is jelentkezett megrendelőként. Ebbe a folyamatba szerencsésen kapcsolódott be a 15. századtól kezdődően a különböző sokszorosító grafikai technikák egymást követő felfedezése és elterjedése. A festménnyel szemben a sokszorosíthatóság egyben olcsóságot is jelentett, így a grafikai termés mind több ember kezébe kerülhetett, akár a vallási témákkal foglalkozott, akár az információközvetítést szolgálta, de a portrék is fontos szerepet kaptak az ismeretek és az ízlés terjesztésében. Az arcképfestés területe a 16. században fontos új lehetőséggel gazdagodott: megjelent a grafikai úton sokszorosított arcképsorozat, amely a könyvnyomtatás fejlődésével párhuzamosan különböző tematikus összeállításokban rendkívül népszerűvé vált. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy ebben a műgyűjtés is szerepet játszott, részben az egyetlen példányban összegyűjtött festett arcképek sokszorosítása és széles körű elterjesztése révén, másrészt azért, mivel a metszett arcképsorozatok nagy szerepet játszottak a gyűjtéstörténetben: egy könyvet vagy sorozatot szétválasztva azonnal létrehozható volt egy kisebb gyűjtemény. Ezt fejezi ki a német Portratsammelwerke kifejezés is. Az arcképsorozatok külön előnye volt, hogy kétféle szempontból lehetett őket gyűjteni, az ábrázoltak szerint, ikonográfiái csoportosításban és az alkotó művészek hovatartozása alapján művészettörténeti segédanyagként is, az arcképmetszet-sorozatoknál ugyanis a művészi színvonal általában nem játszott elsőrendű szerepet. Mára már tekintélyes történeti és esztétikai irodalom foglalkozik anyagukkal, a portrégyűjtemények katalógusainak szinte áttekinthetetlen tömegéről nem is beszélve. Vissza