I. Szegedi táblakép-festészeti biennále

Előszó

Szeged városának lakói és vendégei megszokták már, hogy nyaranta, a Játékok időszakában, képzőművészeti kiállítás is várja őket: a festményeket, grafikákat, szobrokat, érmeket felvonultató Nyári Tárlat, melynek hagyományos otthona a Horváth Mihály utcai Képtár.
Tárlat ez idén is nyílik Szegeden. Vele azonban valami más kezdődik! Az eddig volt Nyári Tárlatok hagyományát meg nem tagadva - hiszen kétévente eztán is sor kerül rájuk - a város egy másfajta bemutatót fogadott vendéglátó szeretetében: a magyar festészet mostantól fogva kétévenként rendszeresen jelentkező országos kiállítását.
Olyan esemény ez, mely megérdemli, hogy értéke szerint becsüljük valamennyien. Ám hogy valóban ezt tehessük, nem elég itt, a Képtárban körülnéznünk. Körül kell pillantanunk az országban is - és meg kell látnunk, hogy a magyar képzőművészet és iparművészet valamennyi műfajának régóta van már "otthona" kultúránk valamelyik jeles központjában. A grafikát Miskolc fogadja. A textilművészet bemutatkozásainak Szombathely ad otthont. A kisplasztika és az egyedi kerámia tárlatai Pécsett váltják egymást. És folytatható volna még hosszan a sor - melyből mind mostanáig hiányzott a festészet rendszeres szemléje. Hadd mondassék ki, logikus érvekkel megokolhatatlanul. Hiszen ahogy a többieknek, úgy a festőknek is kell, hogy legyen egy fórumuk ahová kiléphetnek, ahol feltárhatják eredményeiket, egymáshoz és a világhoz mérhetik magukat. Vissza