I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománcművészeti Triennálé 2001

Előszó

Részlet a könyvből:
"A Tűzzománcművészek Magyar Társasága már megalakulásakor célul tűzte ki, hogy az évente megrendezendő kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep mellett házigazdája lesz Magyarország egy rendszeresen ismétlődő internacionális kiállítási eseményének, és ezáltal még szorosabban kapcsolódik majd a szakma nemzetközi vérkeringésébe. A rendezvény helyszíneként önkéntelenül adódott, hogy a műfaj jellegének megfelelően (erős kötődés a technikai megvalósításhoz) egy olyan magyarországi gyárhoz kapcsolódjunk, ahol zománcozással foglalkoznak. A kortárs magyar zománcművészet kezdetekor, a 60-as és 70-es években négy ilyen létezett, ahogyan azt már a témát feldolgozó 1998-as Kecskeméti Képtárbeli kiállítás is egyértelműen kimutatta, Salgótarján, Kecskemét, Budapest és Bonyhád művészeti központokká is váltak. Az utóbbi helyszínen - az akkortájt igen gyakori gyári szimpóziumok mintájára - rendezték meg például az első magyarországi zománcművészeti alkotótelepet 1968 augusztusában. Budafok (Budapest), a mostani triennálé helyszíne is jelentős szerepet töltött be zománcművészetünkben. Különösen Albert Péter vegyészmérnök szerepe volt fontos, aki több jól használható művészzománc, így a világon másutt addig ismeretlen fémes zománcok előállítását dolgozta ki a Lampart ZIM Központi Laboratóriumában. 1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola vele és a Lamparttal létesített kapcsolatot, így ott 1962-ben beindulhatott a zománctechnika fakultatív oktatása, amely a dekoratív festő szak keretében 1976-ig működött.
Természetesen minden kezdet nehéz, s ez különösen igaz Magyarországon, ahol a zománc-művészet a szakmai közéletben meglehetősen lebecsült műfaj. Hátrányos megkülönböztetés akkor érte legutóbb, amikor - sajnos nem fogalmazhatunk másképp - botrányos módon nem demonstrálhatta létét, nem vehetett részt csoportosan, önálló művészeti területként/műfajként azokon a millenniumi képző- és iparművészeti kiállításokon, ahol elviekben a kortárs magyar művészet egészéről kellett volna áttekintő képet kapnunk a Műcsarnokban." Vissza