Előszó
Részlet:
A földrajzi tájak csaknem mindegyikének működését, szerkezetét és külső megjelenését 6+1 tájalkotó tényező alakítja. Az öt természeti tényező; geológiai, domborzati, éghajlati,...
Tovább
Előszó
Részlet:
A földrajzi tájak csaknem mindegyikének működését, szerkezetét és külső megjelenését 6+1 tájalkotó tényező alakítja. Az öt természeti tényező; geológiai, domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani és biogeográfiai adottság mellé sok tájban már az előzőekhez hasonló súlyú antropogén tájalkotó elem társul. A hat természetes tájalkotó tényező közül geológiai alapja, domborzata és éghajlata minden tájnak van. A másik három közül azonban sok táj esetében hiányozhat valamelyik. Sőt pl. egy szaharai szabadon mozgó homokbuckás tájban nincs hidrológiai, sem talajtani sem pedig biogeográfiai tájformáló tényező. A szárazföldek tájai közül viszonylag sok talaj és növényzettől mentes van. Ez a két tájalkotó tényező mindig együtt fordul elő, vagy együtt hiányzik. A vízrajz, mint tájalkotó tényező jóval ritkábban hiányzik, bár sok csapadékhiányos tájban csak epizodikus szerepet játszik a táj működésében és megjelenésében. A 6+1 tényező +1 tagja; az emberi jelenlét tájformáló szerepe mára kimutatható csaknem mindenütt. Az emberi hatás jelen lehet távoli tájak működésében a légkör és a víz közvetítésével (szennyezésével) is. Az öt természetes tájalkotó tényező a felsorolás sorrendjében játszik egyre gyengülő szerepet a táj működésében. Azaz a geológiai alap és szerkezet megszabja a domborzati formák elrendeződését és működését, a domborzatnak nagy szerepe van az éghajlat alakításában, az előbbi három irányítja a hidrológiai tényezőt, a felsorolt négy közös hatásaként jön létre a talaj, és mindezektől együttesen függ az élővilág kialakulása. A kauzális kapcsolat persze nem mindig olyan szigorú függőség, az éghajlat, pl. kevésbé függ a geológiai szerkezettől, a kőzettani felépítéstől. Ha a tájakat külső megjelenésük oldalról vesszük szemügyre, a 6+1 tájalkotó fontossági sorrendje megváltozik, hiszen a táj megjelenését, látható táj szerkezeti sajátosságait főleg a domborzat, a vízrajz és az élővilág alakítja, s messze nincs olyan jelentősége a geológiai felépítésnek, az éghajlatnak, vagy a talajnak abban, hogy milyen tájtípusról van szó. Az emberi jelenlét - beépítettség, mesterséges formák kialakítása azonban - a táj képének is egyre meghatározóbb eleme. Vannak városi, ipari, bányászati tájak, ahol az emberi jelenlét teljesen elnyomja a táj egykori természeti képét, vizuális megjelenését. A tájökológiai elemzés nem nélkülözheti egyik aspektust sem, a táj működésének és külső megjelenésének egyaránt jelentős szerepe van az ökológiai táj szerkezetben, a táj stabilitásban, a tájtervezés megalapozásában. A gyakorlati tájvédelmi munkához tehát nem lényegtelen tudni, hogy melyek a domináns, és melyek az alárendelt tájalkotó tényezők? Láttuk, hogy a két szempont valószínűleg eltérő fontossági sorrendet fog eredményezni. A hazai tájak jellemzése ritkán jut el annak megállapításához, hogy az adott tájban melyek a lényegi, és melyek a kevésbé jelentős szerepet játszó tájalkotók? Nagyjából megelégszünk a szokványos „erősorrend" - geológia-domborzat-éghajlat-vízrajz-talaj-növényzet-állatvilág - jellemzésével. Márpedig egy táj egyedi jellegét, azt ami miatt minden táj különbözik a másiktól, azt amit adott esetben védeni kellene, az pontosan a megszokottól eltérő sajátosság. Pl. hogy ha egy tájban a vártnál nagyobb szerepet kap a vízrajz, vagy a növényzet térbeli elrendeződése, esetleg a tájhasználat típusa. A tájak geográfiai, tájökológiai jellemzését ki kellene egészíteni egy olyan elemzéssel, ami a tájat alkotó természeti és antropogén tényezők dominanciáját, vagy alárendelt jellegét vizsgálja.
Vissza