Kína tegnap és ma

Fülszöveg

Az immár második kiadásban megjelenő "Kína tegnap és ma" az Ázsia legnagyobb országában végbement nagyszerű és dicsőséges eseményekről szól. Vannak lapjai, amelyek Kína régmúltjával foglalkoznak, de fő témája - a jelen, főhőse - a nép, amely hosszú és nehéz harc után győzelmet aratott.
A győztes Kína hősi arculata különösen közel áll a szovjet emberekhez, akik több mint három évtizeddel ezelőtt az egész világ előtt magasra emelték a szabadság lobogóját. Az elnyomottak harca iránti forró rokonszenv, a nekik nyújtott hatékony, sokoldalú segítség az októberi győzelem első napjaitól kezdve a szovjet nép vezérlő elvéve vált. És természetes, hogy a Szovjetunióban mindenkor híven ápolták a kínai nép, a legnagyobb szomszédnép testvéri támogatásának nemes hagyományát. Ennek a hagyománynak a gyökerei mélyre nyúlnak, ez a hagyomány régen keletkezett, kiállta az idők megpróbáltatásait és egyik sírköve a szovjet-kínai barátság tartós alapjának.
A Szovjetunió és Kína népei időtlen idők óta egymás mellett élnek. A hosszas szomszédság hosszas érintkezést és kölcsönös hatást jelent. Sokan úgy vélték, hogy a kínaiak csak a XIII. században ismerték meg Oroszországot és az oroszokat, azokban a keserves időkben, amikor a kínai nép, az orosz nép és Oroszország többi népe a mongol uralom alatt görnyedt. A közös fájdalom és a közös ellenség ellen vívott közös harc elősegítette, hogy e két nép kölcsönösen megismerje egymást. De Kínában a XIII. századnál sokkal előbb tudtak már a szlávokról, Oroszországról és az oroszokról. A kínaiak és jelenleg a Szovjetunióban élő népek kölcsönös kapcsolatai sokkal régebben kezdődtek.
Dzsingiz kán rabló hordáinak támadása, majd a mongol hódító örököseinek államaiban dúló hosszantartó feudális zűrzavar megakadályozta a közvetlen kapcsolatok megerősödését Oroszország és Kína között. Ilyen állandó kapcsolatok a XVII. század első felében váltak lehetővé, nem sokkal azelőtt, hogy Kínát újabb csapás érte: a mandzsu betörés. A Csing monarchia által támasztott nehézségek és akadályok ellenére Oroszország és Kína között, azon oroszok állhatatossága folytán békés, jószomszédi kapcsolatok alakultak ki. Ennek Kína szempontjából hatalmas történelmi jelentősége volt.
A kínaiak ezt a tényt kellően értékelhették már a XIX. század első felében, amikor az angol, francia és amerikai hódítókkal kerültek szembe. Oroszország volt az egyetlen nagyhatalom, amely nem vett részt a szennyes "ópiumháborúkban".
Nem sok év telt el az "ópiumháborúk" után és a haladó kínaiak meggyőződhettek arról, hogy Oroszországban olyan erők érlelődnek, amelyek Európa legnagyobb államának külpolitikáját a szomszéd népek iránti barátság útjára akarják vezetni. Oroszországban forradalom készült. Marx és Engels előre megmondották, hogy éppen Oroszország válik az európai forradalmi mozgalom élcsapatává. Ez a megállapítás, mint tudjuk, teljesen beigazolódott.
Amilyen mértékben Oroszország forradalmi erőinek világtörténelmi jelentőségű harca kibontakozott, olyan mértékben nyíltak új távlatok Kína forradalmi erői előtt is. Az események menete bebizonyította, milyen nagymértékben meghatározta a kín forradalom sorsát Kína legfontosabb szomszédjának helyzete, az orosz forradalom fejlődése. Mint tudjuk, 1917 októberében országunk népei győzelmükkel megmutatták minden ország, köztük Kína dolgozóinak is a felszabadulás felé vezető utat. Vissza