I. Frigyes császár tettei

Előszó

Részlet a könyvből:
A római birodalom felbomlásával együtt-járó nagy irodalmi elborulásban először a történetírás mécsese kezd némi derengést árasztani. Ez a próbálkozás természetesen az ókor fejlett történetirodalmához viszonyítva nagyon szegényesnek látszik ; de idők folyamán olyan irányban alakul, hogy az ókorinál jóval szélesebb alapot nyújt a továbbfejlődésre. Az anyaggyűjtés, a felhalmozás nagyobb méreteket ölt, részlegesebb és egyetemesebb jellegű lesz s csupán a feldolgozás módjában és formájában tapasztalunk hosszantartó elmaradottságot. Az első, a ki ezen a téren a történetírás történetében új, fejlettebb korszakot nyitott meg, Babenbergi Ottó freisingeni püspök volt. Méltán mondja róla Wilmans, Ottó műveinek első és azóta is legkiválóbb kritikusa, hogy világkrónikája egyetlen a maga nemében s idejében s a philosophiai alapon írott történeti munkáknak első példánya, a melyben a történetírás művészetét a középkor folyamán a legmagasabb fokra emelte. Az események száraz, chronologikus sorrendjébe életet öntött azzal, hogy azokat okozati alapon egymásból folyóknak tekintette és mindvégig egy vezérlő eszme körül csoportosította.
Az utókorra nézve annyira becses történetírói munkálkodásának megértését írói rátermettsége és nagy műveltsége mellett abban kereshetjük, hogy előkelő származása révén olyan körülmények és viszonyok közé került, egyházi és világi működése terén oly magasra emelkedett, a honnan az akkori világ folyását közvetlenül szemlélhette. Vissza