I. E. Repin válogatott művészeti írásai

Fülszöveg

"A nemzeten kívül nincs művészet" - idézi Turgenyevet Repin és így folytatja a gondolatot: "Bizony, a művészet csak saját talaján lehet jó és csak akkor teljesen érthető, ha hazájának mélyéből nőtt ki. Semmiféle külsőleges ösztönzés nem teremt egészséges művészetet, semmiféle akadémia, semmiféle zseniális művésztanár nem teremthet s még csak nem is igen fejleszthet komoly tehetséget... Akik előre szaladnak egy műveltebb ország hatását követve, elszakadva tulajdon nemzetük művészeti fejlődésétől, idegenné válnak a nemzet számára, s ha kivívják is a szakemberek nagy ámulatát, végeredményben az utókor elfelejti nevüket, s nem lesz jelentőségük a művészi iskola általános fejlődése szempontjából. Mindenféle ösztönző segítség... feleslegessé válik, mihelyt a nemzet élete egybeforr művészetével. Akkor minden ifjú tehetség szabadon és bátran válaszol kora szellemének és ízlésének."
Így kezdődik Ilja Jefinovics Repinnek egy 1893-ban, Münchenben írt levele, s e művészetében hitelesített gondolatok minduntalan visszatérnek a nyolcvanas évektől az első világháborúig feljegyzett visszaemlékezéseiben. Barátok kérésére írta le élményéit, első gyűjtésük 1901-ben jelent meg, "Repin visszaemlékezései, cikkei és külföldről írt levelei" címen. Később, hetvenedik születésnapja alkalmából, meg akarták jelentetni írásainak bővített kiadását, de ezt a tervet meghiúsította az első világháború. 1922-ben külön kiadásban jelent meg legutolsó tanulmánya, a "Volgai hajóvontatók". A teljes anyag először 1937-ben látott napvilágot, negyedik kiadása 1953-ban jelent meg a Szovjetunióban.
Repin számolt azzal, hogy írásai nyilvánosságra kerülnek. Talán ezért foglalkozott bennük keveset saját festészetével, annál többet a művészettel és általában a művész magatartásával, olyan pályatársakkal, kortársakkal, akiknek tehetségét, őszinteségét, művészetük fontosságát különösen nagyra becsülte. Kramszkojról, Sztaszovról, Vasziljevről, Kuindzsiról, Szerovról, Antokolszkijról és másokról írt visszaemlékezéseket, friss jegyzetekben számolt be krakkói, bécsi, müncheni, párizsi, itáliai élményeiről. Elevenen, érzékletesen tárul fel bennük Repinnek, a XIX. század egyik legjelentősebb művészének szemlélete, emberi magatartása. Fürkésző festő-szemmel kutatta a század művészetének összefüggéseit, művész-lelkiismerete önmagával is vitázott, hogy megértse Brjullov vagy Matejko, az impresszionisták, Böcklin vagy az olasz ottocento művészetét. Vissza