Huzatos esztendők

Fülszöveg

Joenpeltót elsősorban az ember érdekli, a történelem kérdésfeltevéseire adott különféle emberi válaszok-reakciók, s igenlése egyértelműen azoké, akik - ha életük során el-elbuktak és ideig-óráig térdre kényszerültek is - képesek újult erővel, nagy akarattal és elszántsággal tovább küzdeni. "Ugyan ki tudja megmondani, melyik fehér szín elég fehér, és melyik fekete a legfeketébb" - olvassuk a regényben az írónő tűnődését, s akár folytathatjuk is e gondolatmenetet: vajon Gröönroos Tilta már-már fanatikus gyűlöletét vagy fia, Vieno feledni akaró, de a múlt keserű tapasztalatain okulva új utakat kereső próbálkozásait fogadjuk-e el; vajon elítélhetjük-e Oskari Hänninen görcsös igyekezetét, hogy - idegen lévén a faluban - "valakivé" váljon, még ha ennek érdekében kész akár családi kapcsolatokat is felhasználni; tudunk-e vajon a kisebbik Hänninen lány tétova segíteni akarásával azonosulni vagy inkább Inkeri hűvösen céltudatos mentalitását igeneljük? És Salme Hänninen és Julin gazda és Matti Reima - és még sorolhatnánk a regény szereplőit -, mind-mind szuverén, öntörvényű világot képviselnek, hús-vér emberek, esendők és szeretetre méltók egyszerre. Joenpelto írói erényeit, jellemformáló ereje, élvezetes stílusa, az olykor-olykor filmszerűen pergő cselekmény biztosíték arra, hogy az olvasó szívébe zárja majd e hősöket, hiszen életüket megismerve, egy lépéssel tán közelebb jut a közelmúlt finn történelmének megértéséhez is. Vissza