Húzáson vadászható madaraink

Előszó

A vadászat múltját mindig nosztalgiával idézgetik a régi dolgokról faggatott nemzedékek, és sóhajtozásukat könnyű megmagyarázni. A természet nyújtotta örömökből az előttünk járók bőségesebben részesültek, mint a nyomdokaikba lépők, mert a vadon élő állatok sorsát az ember térfoglalása folyvást nehezíti. A vadászat örömei pedig ezzel párhuzamosan színtelenednek el. Mind gyakoribb a válságos sorsú állatok védetté nyilvánítása, a továbbra is vadászható fajok hasznosíthatósága pedig folyvást szűkül. Élőhelyvédelemmel, belterjesedő állománygondozással néhány faj még viszonylag kedvező szinten őrizhető meg, de a vadászatuk hogyanjával-mikéntjével kapcsolatos megalkuvások így is sokasodnak. Ezért értékeljük különösképpen azokat a ritkuló lehetőségeinket, amikor a természeteshez még közel álló életviszonyok közepette talált vadfélén élvezhetjük ősi szenvedélyünk poézisét!
Ennek megfelelően, a rendszertanilag egymástól távoli rendekbe, családokba és nemekbe tartozó fajokból ötvözötten, kínálkozik egy olyan madárcsoport, amelynek közös tulajdonsága, hogy az alvó-, pihenő- és táplálkozóterületeik között mindkét irányban lezajló, rendszeresen ismétlődő átcsoportosulásukat kihasználva leshetünk rájuk, többnyire a hajnal meg az alkony óráiban. Ezek a vadásznyelven búzásnak nevezett alkalmak ma is minőségi élvezetekhez juttatnak!
Kiadványunk célja, hogy ezeknek a fajoknak a rövid ismertetőit kössük bokrétába. Részletezőbben a jelenleg is vadászható madarakét, majd - már valamelyest összevontabban - a hozzájuk közel álló olyan fajokét is, amelyek ma már védettek, de eleink még vadászták őket. Mégis ajánlatos velük megismerkedni. Egyrészt felkészültségünk gyarapítására, de bizonyos fokú önvédelemből is, nehogy valamelyiküket a vadászhatóakkal összetévesztve, védett madarat ejtsünk el, aztán pedig bánjuk ennek a következményeit! Vissza