Fülszöveg
A költő - életéről
"A költőt is, miként a fákat, isten tudja, milyen távoli tájakról érkezett erők, légáramlatok, viharok érintik, mérhetetlen messziségből érkező napfény ad erőt neki, mégis a szülőföld erői éltetik a költőt. Az anyanyelv szépsége, a költő-ősök kimunkálta nyelvi hagyomány, a hazai táj, a megélt történelem, saját korának formáló erői alakítják ki emberségét és költészetét.
A valamikori nyugati várak és gyepük területén van szülőfalum. Innen is kapta nevét: Gyepüfüzes. E határvidéken a dombok már hegyekké nőnek, itt kezdődnek az Alpok. Gyerekkorom második állomása Szombathely volt. A Rumi utcai ház, a kert, az iskola és a temető (ahol nagyanyám és bátyám nyugszik), a Gyöngyös- és Perint-parti séták, első barátságaim, kirándulások a kőszegi hegyekbe - első tizennégy évem emlékei kötnek a vasi földhöz. Aztán Budapestre kerültem, és bár nem tudnék már máshol élni, a Vasi táj kitéphetetlenül belém rögződött.
Hat évtized sorjázik mögöttem. Az első világháborút és az...
Tovább
Fülszöveg
A költő - életéről
"A költőt is, miként a fákat, isten tudja, milyen távoli tájakról érkezett erők, légáramlatok, viharok érintik, mérhetetlen messziségből érkező napfény ad erőt neki, mégis a szülőföld erői éltetik a költőt. Az anyanyelv szépsége, a költő-ősök kimunkálta nyelvi hagyomány, a hazai táj, a megélt történelem, saját korának formáló erői alakítják ki emberségét és költészetét.
A valamikori nyugati várak és gyepük területén van szülőfalum. Innen is kapta nevét: Gyepüfüzes. E határvidéken a dombok már hegyekké nőnek, itt kezdődnek az Alpok. Gyerekkorom második állomása Szombathely volt. A Rumi utcai ház, a kert, az iskola és a temető (ahol nagyanyám és bátyám nyugszik), a Gyöngyös- és Perint-parti séták, első barátságaim, kirándulások a kőszegi hegyekbe - első tizennégy évem emlékei kötnek a vasi földhöz. Aztán Budapestre kerültem, és bár nem tudnék már máshol élni, a Vasi táj kitéphetetlenül belém rögződött.
Hat évtized sorjázik mögöttem. Az első világháborút és az utána való nyomorúságot gyerekkoromban éltem át, fiatal korom a fasizmus éveire esett. A felszabadulás nekem is meghozta a lelkesedés és a kételyek, a nekibuzdulások és megtorpanások ár-apályát és viharait. Hat évtized történelme alakított és gyötört azzá, aki vagyok - ezt tükrözik verseim."
Új könyvének verseivel az elcsitulás, a csöndes hangú tűnődések költészetét kísérletezte ki, érlelte meg Hajnal Gábor. Úgy érzi, a "vénség kapujában" áll, s az elfáradt ember bús férfi-pillantásával méri fel a környező életet, annak tudatában, hogy "a temetőben egyre több az ismerősöm S a szép-szinű fény bágyadtan komoly". A zokszót, a panaszt most már leinti magában, nem pörlekedik a világgal többé, ehelyett frissülésül, a lélek élénkülése, öröme kedvéért átadja magát az egyszeri hangulatoknak, a szem sokáig visszakísértő élményeinek, a verse kívánkozó impresszióknak. E közvetlen hangú, mívesen formált versek egyszersmind erőgyűjtésül is szolgálnak és ígéretei is a lélek nagyobb mozdulásainak, féltett ügyeinek.
Vissza