Huszonöt év kórusdalai 1945-1970

Fülszöveg

ELŐSZÓ
Ünnepeink ma már szinte elképzelhetetlenek énekkar közreműködése nélkül. Az iskola, az üzem, a művelődési ház vagy a termelőszövetkezet énekkarának számai hol megnyitják, hol bezárják, hol meg egybefüggő műsorrésszel teszik teljesebbé, emelkedettebbé az ünnepi megemlékezést.
Nemcsak a közönség jogos igénye, hanem a kórustagoknak és a karvezetőknek is érdeke, hogy az énekkar minden ilyen alkalomkor újat is tudjon adni, műsora mindig érdekes, változatos és az alkalomhoz illő legyen.
Az énekkar sikeres szereplésének egyik fontos előfeltétele — jól tudjuk — a megfontolt, szerencsés műsorválasztás. Megoldása azonban nem mindig a karvezető hozzáértésén és ügyességén múlik. A műsorválasztás művelete elé néha a kottabeszerzés nehézségei igen kellemetlen akadályokat gördítenek.
Évről évre visszatérő gondja a kórusok vezetőinek, hogy milyen egy-egy jó, könnyen énekelhető műre a Rádió, vagy egy-egy dalostalálkozó műsorának meghallgatásával rábukkannak, a kottaüzletekben már csak... Tovább

Fülszöveg

ELŐSZÓ
Ünnepeink ma már szinte elképzelhetetlenek énekkar közreműködése nélkül. Az iskola, az üzem, a művelődési ház vagy a termelőszövetkezet énekkarának számai hol megnyitják, hol bezárják, hol meg egybefüggő műsorrésszel teszik teljesebbé, emelkedettebbé az ünnepi megemlékezést.
Nemcsak a közönség jogos igénye, hanem a kórustagoknak és a karvezetőknek is érdeke, hogy az énekkar minden ilyen alkalomkor újat is tudjon adni, műsora mindig érdekes, változatos és az alkalomhoz illő legyen.
Az énekkar sikeres szereplésének egyik fontos előfeltétele — jól tudjuk — a megfontolt, szerencsés műsorválasztás. Megoldása azonban nem mindig a karvezető hozzáértésén és ügyességén múlik. A műsorválasztás művelete elé néha a kottabeszerzés nehézségei igen kellemetlen akadályokat gördítenek.
Évről évre visszatérő gondja a kórusok vezetőinek, hogy milyen egy-egy jó, könnyen énekelhető műre a Rádió, vagy egy-egy dalostalálkozó műsorának meghallgatásával rábukkannak, a kottaüzletekben már csak hűlt helyét találják. Ilyenkor vagy kivárják a mű újranyomását, vagy lemondanak róla és más műsorszám után néznek.
A kényszerű lemondás a várható biztos sikerélményről akkor is bosszantó, ha a mű témája nem alkalomhoz kötött. De többszörösen jogos a karvezetők méltatlankodása, ha régen várt alkalmi művel járnak így; ha a nevezetes évfordulóra kiírt pályázatok díjnyertes alkotásai, vagy az országos vetélkedőn előírt számok emiatt időközben aktualitásukat vesztik, vagyis ha a helyes műsorválasztás megvalósításától kottakiadásunknak ez a hosszan tartó gyermekbetegsége üti el a karvezetőt.
Nemzeti, társadalmi ünnepeinkre általában csak kivételes esetekben — a 25., 50., vagy a 100. évforduló alkalmával — írnak ki új művekre pályázatot. S ha a díjnyertes művek történetesen el is jutnak az énekkarok vezetőihez, a választékigényeket ezzel nem lehet teljes mértékben kielégíteni. Az újszerűségről, az alkalomhoz méltó művekről ezért többnyire más módon is gondoskodnia kell a karvezetőnek.
Különösen így van ez most, a felszabadulás negyedszázados évfordulójának küszöbén. Az alkalom szinte kínálja azoknak a műveknek a felelevenítését, amelyek megfelelnek e hősi korszak hiteles megidézésére. E huszonöt év eredményei, százezrek hősi erőfeszítései, sikerei és kudarcai adják a tartalmát a következő — és minden későbbi — — felszabadulási ünnepségeinknek. Ezeket kell a zene eszközeivel is elevenebbé, érzékletesebbé tennünk a ma embere — különösen az ifjúság — számára. E tanulságos huszonöt év eredményeinek minél színesebb és változatosabb felidézéséhez, a korhű hangulat megteremtéséhez alig találhatnánk alkalmasabb eszközt, mint az egyes időszakok legnépszerűbb kórusdalainak a megszólaltatását.
Mintegy másfélszázra tehető az olyan kórusművek száma, amelyek e negyedszázad alatt hosszabb-rövidebb ideig szinte a sláger népszerűségével kísérték az eseményeket, és elmaradhatatlan tartozékai voltak a rádió, a társadalmi-kulturális rendezvények és a közösségi megnyilatkozások műsorainak. Kézenfekvő tehát, hogy e gazdag választék segítségével a felszabadulási ünnepségeken prózában és versben, színdarabban vagy egyéb formában megelevenedő történelmet, huszonöt év eseményeit mindig az éppen hozzájuk kapcsolódó zenei emlékek megszólaltatásával tegyük élményszerűbbé.
A megoldás azonban csak látszólag ilyen egyszerű. Végigtekintve az egykor oly népszerű kórusdalok címjegyzékén, megállapíthatjuk, hogy azok közt alig találunk Vissza