Huszonöt év a leánynevelőben (aláírt példány)

Előszó

A téma kibontásában pszichológiai és pedagógiai igények teljességére nem törekedtem. Azt kívánom, szórakozva tanuljanak belőle a gyermekeket nevelő pedagógusok, szülők - és a serdülő fiatalok.
Huszonöt év alatt több ezer leány fordult meg intézetünkben. Olyanok, akik nyolcad-tizedmagukkal laktak egy helyiségben és olyanok, akik külön szobával rendelkeztek családjukban.
Szerepelnek a könyvben az okosak és nehezen okulók, a jó fellépésűek és bizonytalanok, a szépek és az előnytelen külsejűek, a pedagógusba kapaszkodók és a segítő kezet eltaszítók. Serdülő leányok, akik gyermekek és felnőttek egyszerre. Kamaszok, akik gyermekek is szerettek volna lenni. Akiket a környezet "felnőttekké" érlelet anélkül, hogy a gyermekkor felhőtlenségét megismerhették volna. Mit kellene pótolnunk itt és lehet-e?
Beszélnek a sorok a szülőkről, akik együtt bujkálnak a Btk. labirintusában és elhibázott életük útvesztőjében gyermekeikkel. Szülőkről, akik elítélik gyermekük tettét nevelésük helyett. Szülőkről, akik segítenek nekünk munkánkban, mert úgy érzik, közös a célunk: gyermekük visszavezetése az igaz útra. Barátokról, akik leányainkkal együtt konspirálnak. Udvarlókról, akik velünk együtt alapozzák meg leendő családjuk jövőjét.
Huszonöt év élményanyagából nehéz volt szelektálnom. Mit tárjak az Olvasó elé, hisz számomra minden kis epizód emléke örök. Úgy érzem, a témák megválasztásában a fiatalok humora és lendülete összecseng a pedagógus céltudatos tettrekészségével és szeretetteljes akarásával.
Remélem, hogy a bemutatott örömök és gondok, a sorok között rejtőzködő optimista jelenségek és pedagógiai kudarcok egy sajátságos "világába" nyújtanak betekintést az Olvasó számára. Vissza