Huszonnégy év Nagyatádon 1989-2013.

Előszó

A nagyatádi esperes plébános visszaemlékezését tartja kezében az olvasó. Kisnemes János leírta, hogyan élte meg, hogyan ítéli meg a Nagyatádon végigszolgált huszonnégy évét. Egy pap mindennapi tevékenységéről, küzdelmeiről; Nagyatád egyháztörténetéről, városunk történelmének egy szeletéről olvashatnak ebben a kötetben. Felidézhetjük, megismerhetjük belőle elveit, szemléletmódját és egyéniségét. Meg lehetett, és most meg lehet ítélni nagyatádi munkásságát.
Megerősítette, kiteljesítette városunk hitéletét. Következetes és kiszámítható volt. Azt az utat járta végig, amelyen Nagyatádra érkezésekor tapasztalt plébánosként, tenni akaró papként elindult. Egyénisége, magatartása nem mindig illeszkedett a korszellemhez. Ő azonban következetesen ment hite és meggyőződése útján. Vállalta a kezdeményezések felelősségét és fáradtságát, esetenként konfliktusait. Sokat dolgozott.
Ez a huszonnégy év a templom, a ferences kolostor, az útszéli keresztek és más létesítmények felújítását is eredményezte. Az pedig kiemelkedő, hogy templomok épültek, ami a településeken csak évszázados távlatokban történik. Kisnemes János kettő megépítését is megvalósította, összefogva a híveket, a támogatókat: templom épült Bodvicán és Henészben. Mindezekkel a hívek, az egyházközség, Nagyatád városa gyarapodott.
Kisnemes Jánosnak kevés idő kellett ahhoz, hogy megismerje a nagyatádiakat, városunkat. Érdekelte Nagyatád és tudta: itt is mindennek vannak előzményei és összefüggései, azt figyelembe kell vennie. Rövid idő alatt nagyatádivá vált. Húsz éven át partneri, együttműködő és a kölcsönösségen alapuló, eredményes munkakapcsolatban voltunk. Vissza